Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
cserkésző vadászatban, mindenkiben nag)' a feszültség és a bizonytalanság érzése. Az osztályparancsnok Sawickyné] megállítja a csapatot. Rövid pihenő. Kötelékek rendezése. Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, váratlanul északnyugati irányból, nem nagyon messziről erős tüzelés és harci zaj hallatszik. Miután az osztályparancsnok az erdőben nem lát semmit, kirohan az erdő északnyugati szegélyére tájékozódás végett. Látja Kuzoweina község szegélyét és onnan erős géppuska tüzet es csatazajt hall. Alig áll ott és távcsövezik pár percig, erős lódobogásra lesz figyelmes, mely mindjobban erősödik és közeledik. Majd egyszerre felbukkan a visszaözönlő 4. század éle. Az emberek rendezetlenül, fejvesztetten, magukból kikelve a félelemtől, teljes pánikban rajta-rajtában, lovas nélküli lovak hasuk alá fordult nyergekkel vágtáznak vissza az erdő és Sawicky felé. A keskeny erdei úton majdnem elsodorják az osztályt. Hosszabb időbe telik, míg a félelemtől magánkívüli „társaságot" fel lehet fogni, a gazdátlan lovakat összefogdosni és a század kötelékét ismét nagyjából rendezni. A századparancsnok, halion Alfréd százados és még két másik tiszt a századból megsebesül. Egy elesett. 133 Az osztályparancsnok a jelentésekből megállapítja, hogy a század nem tartotta be a kiképzés alatt oly gyakran kihangsúlyozott alapelveket, melyek értelmében egy felderítő osztag zömével addig ne lépjen be egy ismeretlen községbe, míg tűzfegyvereinek oltalma alatt, több irányból behatoló járőrökkel a községet át nem fésüli. Ahelyett, hogy a század géppuskáit és néhány golyószóróját a község szegélye előtt megfelelő, jó megfigyelő pontokon állásba és tűzkészültségbe helyezte, két-három járőrt több oldalról a községbe beküldött és ezalatt zömével rejtőzve megállt volna, - vesztére - ütközetmenetben nyomult be a csendesnek látsz/) faluba. Csapdába került. A század becslése szerint a községben erősebb erjű ellenséges kötelék pihent. Biztosítva alig volt. A legénység zöme ittas volt. Az oroszok szokásukhoz híven megvárták, míg a felderítő osztag zöme beért a falu közepéig. Ekkor épületek ablakaiból, udvarokból tűzzel rajtaütöttek. Ez a századot teljesen meglepetésszerűen érte. Soraiban zavar keletkezett. Pillanatok alatt vakrémület ütött ki. A század kiesett a parancsnokok kezéből. Fejveszetten menekülni kezdett. Ennek következménye volt a század nagy vesztesége is. Az osztályparancsnok szemében azonban az volt a legnagyobb baj, hogy a század tűzkeresztsége pánikban végződött. Az egység átmenetileg elvesztette önuralmát, önbizalmát és emiatt pillanatnyilag teljesen használhatatlanná vált. A századot ki kellett vonni, kötelékeit rendezni, felcsigázott lelkiállapotát levezetni, megnyugtatni, hogy ismét magához térjen ijedtségéből és a parancsnokok a csapatot kézbevegyék. Ezért az osztályparancsnok a 4. századot Sarakowcytc')l nyugatra, az erdő sarkára, tartalékba rendeli. Bevetésével a mai napon többé nem igen számíthatott. Ezzel az. osztály felvette az érintkezést az ellenséggel. Éleinek beérkezésével minden pillanatban számolni kellett. Az osztályparancsnok azonnal elrendeli — 18 órakor - az osztály hídfőszerű védelemre vak) berendezkedését Sarakowzy és Sawicky között az út mindkét oldalán. A vezetéklovakat a Diehajnétól nyugatra lévő kis erdeibe rendeli. A védelemre való berendezkedés lázasan folyik. Az osztály Ekkor sebesüli meg Ahsbahs Thyrus főhadnagy és Saághy Ruszék Miklós tartalékos hadnagy. Gadány László tartalékos zászlós hősi halált halt.
