Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

harcra kiképezve nem volt. Sem fegyverzete nem volt alkalmas arra, hog)? gyalogharcot vívjon meg ellenséges páncélos alakulatokkal. Midőn a lovashadosztály elvonult a harctérre, senki nem is gondolt arra, hogy a németek azt másra, mint kimondottan lovas feladatok megoldására fogják alkalmazni. Ha még hozzávesszük azt a tényt, hogy a németek ígéretet tettek arra is, hogy - mint annyi másra, amit nem tartottak be - megfelelő páncélos egységeket is fognak a lovas hadosztályhoz beosztani, elmondható, hogy ez a hír a harctérre vak) elinduláskor az egység biztonsági érzetét nagyban fokozta. Önbizalommal tekintett az elkövetkezendő események elé. Mekkora volt a csalódás! Általános hadihelyzet 1944 tavaszán. Az oroszok a korsuni áttörési sikereik után, február közepén hatalmas iramban nyomulnak elő nyugati irányban. Elérik a Dnyeper torkolatát. Megnyitják maguk előtt az utat Dél-Ukrajnába a Dnyeszterig. Északabbra a megerősített német támpont Vinnyicánál ugyan még tartja magát, de a szovjet erők elérik Tarnopolt és Kamenyec-Podolszkot. Ezek előtt magyar részről csak gyenge és rosszul felszerelt megszálló erők és a 2. magyar hadsereg a Donról visszavonult roncsai állanak. A Kárpát-vonal megerősítése és erődítése folyamatban. Jún. 6-án Róma elesett. Ugyanaznap a szövetségesek megkezdték partraszállásukat Normandiában. Magyarországon a tömeges légitámadások kezdete. Egymás után bombázzák Kolozsvárt, Szegedet, Nagyváradot, Püspökladányt stb. Különösen súlyos légitámadás éri Debrecent (450 halott) és Szolnokot (1.600 halott). I [uszársírok Kupyaticzében. •i3