Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

tására. Ez még jobban megpecsételi a jó viszonyt a magyarok és a lengyelek között. Szept. 20. Fertőtlenítés és fürdés Grodziskban. Szept. 21. Parancsnoki megbeszélés az „N" osztály szállásán. A 4. huszárezredet ismét átszervezik. A két osztály eddigi önállósága megszűnik. Makay ezredes átveszi ismét az ezredparancsnokságot. Az ezredtörzs alakulatai, az egész „H" osztály, valamint az „N" osztály egy lovasszázada lóháton, a többi alosztály gyalog alakul meg. Szept. 22. Éjjel Grodzisk légterében erős amerikai repülőkötelékek - több, mint 100 gép — vonul át több hullámban. Ejtőernyős csomagokban fegyvert, lőszert, hadianyagot dobnak le erre az erdős területre. A varsói felkelőknek volt szánva. Eltévedtek. Rossz helyen dobták le a holmikat. Minden német kézre került. Szept. 23. Az osztályparancsnok megszemléli a lóháton megalakult osztályt. Mindenki szemében csillog az öröm és a büszkeség. Ismét huszárok lettek! A társaság egész jó benyomást kelt. Csak a lovak kondíciója nagyon gyenge. Nagy menetre nem lennének alkalmasak. Hogyan fogják majd bírni tovább Magyarországon? Ezredközvetlenek és az „N" osztály berak. Indul haza. Este igen szomorú és érzelmes búcsú a tömegszálláson. Sok a könny és a csók (nem a szerelmes fajtából!). A menekültek félnek mind az orosztól, mind a németektől a magyarok távozása után. Ittartózkodásuk alatt bizonyos fokig biztonságosan érezték magukat. Hányan akarnak velük menni Magyarországra! Azt hiszik, ott még jobbak a viszonyok. Szept. 24. Indulás Bieliny majorból Grodziskba. Berakás. (7. sz vázlat) Egy, a hátországból beérkezett és éppen kirakó, „friss" német alakulat szerelvényét veszi át az osztály. Csupa meglett, 40 év körüli ember. A vagonokra kívülről krétával, vastag betűkkel ezt írták fel: „Wir alte Affen, wir sind die neuen Waffen!"

199 A beígért csodafegyverek már náluk is nevetségszámba mennek. Az osztályparancsnok vegyes érzelmekkel hagyja el ezt a szegény, szenvedő országot. A Lengyelországban talált piszokban és elmaradottságban sok jó emberre, baráti meleg szívre is lelt. Szinte nehezére esik a távozás! Mennyi közös vonása és életfelfogása van a lengyelnek a magyarral. Isten veled szenvedő Lengyelország! Minden magyar őszinte szívvel Veled érez, és azt kívánja, hogy a Mindenható minél előbb vezéreljen ki nagy csapásodból! Ezzel végleg lezárulnak az orosz-lengyelországi harcok az ezred számára. Ezzel el is hangzott a magyar huszár hattyúdala a nagy messzeségben. A szerelvény azonnal indul, amint a berakás befejeződött. Szept. 26. Az osztály átlépi Szencnél a magyar határt. Szept. 27. Reggeli órákban további irányítás: Komárom-Kisbér-Dunaföldvár. Szept. 28. A Dunán át tovább Solt-Kunszentmiklós. Szept. 29. Beérkezés Nagykőrösre. Kirakás. Okt. 3- Kókai Pál ezredes átveszi az ezredparancsnokságot. Wir alte Affen, wir sind die neuen Waffen! - Mi vén (öreg) majmok vagyunk az új fegyver!