Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

dolgaink részére. Olvasgatva töltjük a nap hátralévő részét. Elbeszélgetünk és elviccelődünk. Mivel kevés kenyeret kaptunk, a hadnagy úr elmegy kenyérért, de hiába, mert nincs. Este gyorsan takarodót csinálunk. Július 14- Gyönyörű reggel. Már korán reggel melegen tűz le a nap. Fürödni készülünk, azonban egyszerre erős golyószóró és géppisztoly kattogás hallatszik az erdő felől. Ez vagy 3 kilométerre van a falutól és nyugat-keleti irányban húzódik. A tüzelés mind erősebb lesz és vagy másfél órán keresztül tart. Mivel tegnap nem kaptunk kenyeret, egy kis bonyodalom keletkezik, Dienes-Oehm Tivadar őrnagy úr lejön a gh-ba és mindenféle bagázsnak nevez minket, majd szabályszerűen elzavar minket Dostojewoba kenyérért. A hadnagy úr betegen fekszik, nem tud megvédeni minket. Gyorsan feldobáljuk a személyes holminkat és elindulunk. Moldowon keresztül megyünk. Úgy 12 óra felé érünk be, de a német ellátó oszlopnak még se híre, se hamva. Leülünk, majd kártyázunk, hogy legalább teljen az idő. Egy kozák szakasz megy el mellettünk nótázva. Gyönyörűen énekelnek. Az előénekesnek szép bariton hangja van. Ugyanitt kellene vételezni a lőszert is. Később egy tüzérosztálynak is befut a vonata, ők be is szállásolnak. Már indulni készülünk vissza dolgunk végezetlen, amikor végülis megjönnek a németek az élelemmel. A felvételező helyül kiszemelt házban gyorsan lepakoljuk az élelmet. Az osztály kenyerét gyorsan gépkocsira tesszük és Adamek szakaszvezető már megy is vele. Abban állapodtunk meg, hogy a kenyeret leadja és fordul is vissza, én pedig addig itt maradok az élelemmel. Először a szentesieknek adjuk ki az élelmet, mert azok itt vannak az országos járműveikkel. Majd az ezredtörzs részére és végül a II. osztály élelmét veszem át. Már jó későre jár az idő, és a gépkocsi még most sem jön. Közben parancs érkezik, hogy Káldy Lajos százados úr a felvételező helyet tegye át 15 kilométerre délre. Parancs jön a tüzéreknek is az indulásra. A százados úr ideges a gépkocsi késése miatt és elküld, hogy nézzem meg, a kozákok itt maradnak-e éjjelre. A körletükbe érve látom, hogy ezek is pakolnak. A kozák tiszthelyettessel beszélgetve megtudom, hogy a parancsuk már megvan az indulásra, de az időpontról a parancsnok dönt. Közben a mi huszárezredünk I. osztálya, a szentesiek, már teljesen elkészültek, s csak az indulásra várnak. Mivel gyönyörű csendes, csillagos éj van, a repülők is előjönnek és állandóan húznak dél felé. Káldy százados úr vár még az indulással, hátha kissé alábbhagy a légitevéeknység. Várja persze a gépkocsinkat is, mert engem sem akar egyedül hagyni a faluban. Mivel a légitevékenység csak nem szűnik, hanem inkább növekszik, Káldy százados úr végülis a szentesi osztály vonatával elindul, hogy elfoglalja az új felvételező helyet. Egyedül maradtam a faluban... 73