Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

kissé kedvezőbb terepre értünk. A mocsarak ideiglenesen megszűntek, s az erdő még mindig tartogatott rejtekhelyet számunkra. Itt már több egységgel találkoztunk, kik rövid pihenőt tartottak. Egy csörgedező kis patak keresztezte az utat, itt mi is félrehúzódtunk. Várdai szakaszvezető másodmagával elment megkeresni a századot, mi pedig a tartalék zabból megetettük a lovakat. Háromnegyed óra múlva érkezett vissza Várdai és örömmel újságolta, hogy előttünk 3-4 kilométerre ott van a század. Sorakoztattam az embereimet, s egy félóra lovaglás után megtaláltuk a századot. Századparancsnokunk az út mellett állt Tabódy főhadnaggyal együtt. Jelentettem, hogy 42 fővel bevonultam. - Már azt hittem, hogy téged is elveszítelek, fiam mondta a százados úr. - Rossz pénz nem vész el, százados úr - feleltem én, majd mindenkit a szakaszához irányítottam. A századtörzzsel a konyha mellett táboroztunk le, élelmet és lőszert vételeztünk és jól megvacsoráztunk. Erősen besötétedett, különben is a hatalmas erdő lombjai még sötétebbé tették a rögtönzött táborunkat. Senkit sem kellett elringatni az izgalmas visszavonulás után. Az éj folyamán még mindig lehetett hallani a visszavonulók zaját. Az iroda kocsissal verünk sátrat és zseblámpa fénye mellett rövid napló feljegyzéseket írok. Fejünk felett szovjet gépek köröznek, valószínűleg felderítők, mert egyetlen egy bombát sem dobnak le. Századparancsnokunk térképet kerestet velem és tájékoztat, hogy a következő védelmi vonal innen 32 kilométerre, a Jasiolda-patak vonalában lesz. A század már kora hajnalban indul tovább; ügetésben megyünk az út jobb és bal oldalán, az útburkolatot teljesen szabadon hagyva, hogy az esetleg közénk ékelődő harcjármüvek szabadon mozoghassanak. Déli egy órára értünk a Jasiolda-patakhoz. Egy 60 méter hosszú, fából épített hídon megyünk át, majd az erdőben letáborozunk. A századparancsnok maga köré gyűjti az embereket. Visszatér az elmúlt napok eseményeire, s újra nyugalomra, fegyelmezettségre int mindenkit. Pusztulásba rohan a század, ha pánik lesz úrrá az embereken. A bekerítésből kiverekedtük magunkat, igaz, sok veszteséggel, de reméljük ilyen eset nem fog többé történni velünk. Jelenleg a hadosztály védelmi állása a Jasiolda-patak vonalában van. Itt olyan állást kell kiépíteni, mely megállásra kényszeríti az ellenséget. Július 7-e volt. Még az esti órákban elfoglaltuk a kijelölt védőköHetetket. Az aknavetős szakasz a hídfőtől jobbra, a harmadik szakasz a hídfőtől balra, az első szakasz pedig ettől még balra foglalt állást. A századtörzs a harmadik szakasz mögé települt. Az emberek félmeztelenre vetkőzve ásták a védelmi vonalat és fedezéket készítettek a németek által kidöntött hatalmas fák rönkjeiből, majd a tetejét leföldelték és gyeptéglákkal álcázták. A századparancsnok, a századiroda és a rádiós részére valóságos kis erődöt építettünk. Közben a századparancsnok magához rendelt, s együtt szemléltük végig a védelmi vonalunkat, mely kb. 3 kilométer hosszúságban nyúlt el a patak vonalában. Parancsnokunk a szakaszok után tüzetesen megvizsgálta hídfő védelmét is. Az út jobb és bal oldalán a századhoz vezényelt l-l db páncéltörő ágyú, mögöttük az erdőben két aknavető volt tüzelőállásban. Itt a szakaszparancsnok Tabódy főhadnagy úr, helyettese pedig Sátek István őrmester. Ez a szakasz is nagyon komoly munkát végzett a védelmi vonal kiépítésében. Nemhiába, Tabódy főhadnagy úr fiatal, aktív tiszt, Sátek pedig jutási oktató tiszthelyettes. 21