Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

Az utunk Budapesten, Komáromon át vezetett, s hamarosan Szlovákiába értünk. Trencsén mellett haladtunk el, majd a Kárpátokon áthaladva Krakkóba érkeztünk. A lovak etetését a legénység még menet közben elvégezte. E rövid pihenő alatt a százados úr elrendelte az itatást. Előkerülnek a vászon vödrök, s a mozdonyt töltő kútból vizet vesz a legénység, s futva viszi minden huszár a lovához, majd gyorsan reggelihez sorakoznak. Még kora reggel van, de már forrón tűz a nap, amikor a szerelvény kiindul Krakkóból. Hatalmas erdőségen visz át az utunk. A sinek mellett két oldalon 2040 méterre a németek kivágták a fákat, hogy jó kilátást biztosítsanak az esetleges partizántámadás megakadályozására. A mozdony elé egy tehervagont kapcsoltak, hogy ha akna lenne a pályatest alatt, ne a mozdonyt robbantsa fel. Most már teljesen tisztán tudjuk az útvonalunkat: Lublin, Brest, Pinszk és Luniniec, az utolsó állomás, ahol kirakodunk. Ez még mintegy négyszáz kilométer, s ha valami akadály nem jön közbe egy nap és egy éjjel tart még az út. Késő éjszaka futott be a szerelvény Brestbe. Ez volt a lengyel-szovjet határállomás, innen még 235 km utat kell megtenni a Bug folyón át belorusz földön a pinszki mocsarak hatalmas és titokzatos erdői között, hol minden pillanatban felrobbanthatják a vasúti síneket előttünk a partizánok. Az állomáson mozdonyt cseréltünk. A századparancsnok fokozott éberségre hívta fel a szakaszparancsnokok figyelmét, mivel ezen a területen már partizántámadással számolhatunk. Elrendelte, hogy a szakaszparancsnokok éjjel a szakaszuk mellett maradjanak. Félróra várakozás után indulunk tovább. Az ég erősen felhős, vaksötétség, majd elered a viharos nyári záporeső, a levegő lehűl. Elfekszem a kocsi hosszú ülésén és elgondolkodva hallgatom a kerekek ütemes kattogását, s mélyen elalaszom. Kora hajnalban érkeztünk meg Luniniecbe. Századparancsnokom azzal ébreszt, hogy kivagonírozunk, a szakaszok készüljenek a kirakodáshoz. Végigfutottam a szerelvény mellett és gyorsan továbbadtam a parancsot. A kirakodó vágány mellett álcázva több légvédelmi ágyút figyelek meg, majd a századtól is kirendel két géppuskát a százados úr. Az érkezés után alig két órával már teljesen menetkész a század. Ezt a hosszú utat eddig szerencsésen tettük meg, sem légitámadás, sem partizán támadás nem ért minket. A század a Luniniechez közel elterülő erdőben rejtőzött, mivel az utánunk lévő, s az ezredhez tartozó alakulatok kirkodásához a vasútállomás területét ki kellett üríteni. Századparancsnokunk magához rendeli a szakasz- és rajparancsnokokat és a vonatparancsnokot. Részletes tájékoztatást ad a továbbiakra vonatkozóan: - Több száz kilométer után szerencsésen megérkeztünk a kirakodó helyre. Ez a város már a hadműveleti területhez tartozik. A terület erdőségei kedvezőek ugyan számunkra a rejtőzés szempontjából, de beláthatatlan veszélyt és titokzatosságot is rejtenek magukban a megbúvó partizán egységek váratlan támadása és nem utolsó sorban a mocsarak félelmetes hínárja miatt, mely emberre és állatra egyaránt veszélyes. További menetünket a frontvonal felé lóháton illetve gyalogosan folytatjuk, teljes harckészültséggel. Utvonalunk: Bastyn-Bór-Krasznaja-Szloboda-Timkovice, ahol már az ellenséges szovjet arcvonal van. Megparancsolom, hogy az indulásig, mely hajnal 17