Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

Augusztus 28-ától az Idrányi Ferenc alezredes parancsnoksága alatt harcoló 2/11. huszárosztály mutatott egész kimagasló teljesítményt a volomini védőállás tartásával. A 10 napos védő harc alatt igen sok ellenséges betörést vetett vissza saját erejéből, foglyok és zsákmány egyidejű ejtésével, míg a visszavetett ellenséget messze állásaik előtt üldözték. Külön kiemelem ezt a hagyományos lovasszellemet mutató harcmódot és például állítom a hadosztály csapatai elé. Dicséretre méltó eredményt mutatott fel a 4- gépkocsizó és az alárendelt 154kerékpáros utászszázad is az ellenséges tűzben végrehajtott műszaki munkákkal, melyekkel a védőállás elhárító képességet fokozták. Amikor eme harccselekményeket a lovashadosztály tudomására hozom és a részt vett csapatoknak elismerésemet fejezem ki, egyben örömmel állapítom meg a lovashadosztály csapatainak harckészültségét. A csapatok megértették, hogy a tüzérségi tűz alatt az állásban maradni egyedüli helyes cselekvés és hogy a betört ellenség a gyors és lendületes ellentámadás elől azonnal meghátrál. Büszke kegyelettel gondolunk e harcokban elesett bajtársainkra, közöttük Kemény-Beke Pál századosra, Meczner Tibor hadnagyra, Pinezich Jenő főhadnagyra és Lázár Sándor főhadnagyra, négy derék századparancsnokunkra, kik példaadó bátorsággal vezették a legválságosabb helyzetben is csapataikat és azok élén haltak hősi halált. Példáik és a lefolyt harc szolgáljon lelkesítőén a további sikeres harcokhoz... Harcálláspont, 1944- szeptember 8. Ibrányi vezérőrnagy sk. 1. lovashadosztály-parancsnok" A lovashadosztály-parancsnokság a hadosztály alakulatainak Magyarországra történt hazaszállítása után, 1944- október 4-én egy újabb parancsban emlékezett meg a hadosztály harcairól, hősiességéről: „A magyar királyi 1. honvéd lovashadosztály dicsérete... Az 1. lovashadosztály orosz- és lengyelországi hadműveleteiben felmutatott teljesítményeiről a hadműveletek befezejése után még a hadműveleti területen megemlékeztem. Az anyaországba való beérkezésemkor Legfelsőbb Hadurunk, a a Kormányzó Úr Őfőméltósága abban a kitüntetésben részesített, hogy kihallgatáson fogadva tájékozódott a lovashadosztály harcairól. Őfőméltósága a kihallgatás alkalmából legmagasabb megelégedését fejezte ki a lovashadosztály hősi harcaiért és egyben elrendelni méltóztatott, hogy az orosz- és lengyelországi harcmezőkön elért sikerek maradandó emlékére a magyar királyi 1. honvéd lovashadosztály a magyar királyi 1. honvéd huszárhadosztály elnevezést, míg összes alárendelt hadrendi alakulatai eddigi neveik megtartása mellett elnevezésükben a huszár megkülönböztető szót használják... A Legfelsőbb kitüntetés ilyen elnyerése után csak egy megoldás állhat előttünk: a mindent elsöprő akarat, hogy a Hazánk területére betört ellenséget visszavessük. Tudom, hogy a közeljövőben újra meginduló harcaink feladatát az eddiginél erősebb akarattal és keményebb elszántsággal sikeresen fogjuk megvívni..." A parancs további részében a hadosztály-parancsnokság közli a szeptember 14-i német hadijelentést, benne a német elismeréssel, v. Vörös János vezérezredesnek, a Honvéd Vezérkar főnökének dicsérő rendeletét, valamint Guderian vezérezredesnek, a német haderő vezérkari főnökének elismerését: 13