Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

1944- július 3-4-én esett át az 1. lovashadosztály a tűzkeresztségen Klecknél; itt vívta első harcát a leghevesebb orosz harckocsi támadásoknak kitéve, rugalmas, mozgó védelemmel. A páncélos támadásra érzékeny lovasság nagy veszteségeket szenvedett, de hősi helytállásának köszönhetően a már-már felborulással fenyegetett német arcvonalat némiképp mégis rendezni lehetett, s a hadosztály kitört a szovjet bekerítésből. Ettől kezdve a lovashadosztály zömének és kikülönített harccsoportjainak egyetlen feladata maradt: a nagy német visszavonulást állandó, súlyos utóvédharcokkal fedezni. A továbbiakban tevékenységüket az állandó halogató harc jellemezte, melyet csak néha szakított meg egy-egy tartósabb védelem a túlerejű ellenséggel szemben. Július 14-én a huszárok már tizedik napja megszakítás nélkül harcban álltak. Az egyetlen útra felfűzött vezetéklovak 50 %-a elpusztult. Július közepén a hadosztálynak sikerült a Jasiolda-patak mentén megkapaszkodnia. Ugyanakkor kivált az eddigi német alárendeltségből és a magyar II. tartalékhadtest kötelékébe lépett. Bor Jenő vezérőrnagytól a hadtest parancsnokságát Vattay Antal altábornagy vette át, az ő helyére pedig Ibrányi Mihály vezérőrnagyot nevezték ki, de helyette ebben az időben ideiglenes parancsnokként Schell Zoltán ezredes vezette a hadosztályt. Az állandó harc és a visszavonulás, a szakadatlan igénybevétel a végsőkig kimerítette a hadosztály alakulatait. A Jasiolda-patak mögé történt visszavonulás után a lovashadosztály parancsnoka ismételten kérte az előljáró német parancsnokságot, hogy ne számoljon a hadosztály küzdőértékével, hisz a 4. huszárezred már június 22-e, a 3. huszárezred június 27-e óta, július 2-áig szünet nélkül menetelt, azóta pedig nap mint nap súlyos és veszteségteljes harcokat vívott és a teljesítőképessége végső határán van. A 2. huszárezred és a 3. gépvontatású tüzérosztály pedig a hadosztálytól kikülönítve a XX. német hadtestnek alárendelve harcol. (Ez a harccsoport július 25-én került csak vissza a hadosztály kötelékébe.) A német hadvezetés a pihentetést meg is ígérte, de a szovjet csapatok folyamatos és állandó támadása miatt az 1. lovashadosztálynak súlyos harcokat kellett megvívnia július második felében is, amíg végre pihenőhöz juthatott. Augusztus 3-án vonták ki a harcokból a lovashadosztályt és pihenőre, felfrissítésre Varsótól északnyugatra, a Narew-vonal mögé küldték, Plöhnen város körzetébe. Itt tartózkodtak augusztus 20-áig, itt történt meg a hadosztály újjászervezése, a kötelékek rendezése. Ebben az időben vette át a hadosztály parancsnokságát Ibrányi Mihály vezérőrnagy az addigi ideiglenes parancsnoktól Schell Zoltán ezredestől. Augusztus 18-án kitört a lengyel felkelés Varsóban és környékén, melynek leverésére a németek a lovashadosztályt is be akarták vetni. A nagymúltú lengyelmagyar barátságra hivatkozó Ibrányi vezérőrnagy határozott tiltozására végülis a német hadvezetés elállt ettől a szándékától és a lovashadosztályt az V. SS. páncéloshadtest, Gille SS-altábornagy parancsnoksága alá helyezte, és Varsótól keletre rendelte védőállásba. Itt naponta a leghevesebb támadásoknak voltak az alosztályok kitéve. Erős szovjet páncéloskötelékek támadtak, többször mély betörést is elérve, de a huszárok bravúros ellentámadásokkal mindig visszaállították az eredeti főellenállási vonalat, visszafoglalták a korábbi védőállásokat. A Varsó környéki harcok idejére esett v. Vattay Antal altábornagy hazarendelése Budapestre, ahol a kormányzó Katonai Irodájának főnökségét és a főhadsegédi 10