Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)
Jegyzetek
1741. szeptember 11-én a pozsonyi várba kérette, „hol őket gyászba öltözve, fekete szőnyeggel bevont trónon fogadá." Latin nyelvű beszédében a magyarok ősi vitézségéhez és hűségéhez folyamodott, magát és gyermekeit a magyarokra bízta nehéz helyzetében. ,A szenvedő szépség varázsa, a királyi szózat, a nemzet iránt kifejezett bizalom megragadta a királyának bizalmára mindig büszke nemzet képviselőit. Vitám et sangvinem! Életünket és vérünket felséges asszonyunkért, koronánkért és hazánkért" felkiáltással ígérték meg a nemzet gáláns támogatását. 103 Vöröskereszt díszjelvényei, alapszabály. Az Alapszabályt közli: A rendjelek... 425-426. p.; Méricka: Orden und Ehrenzeichen... 252. p. 104 Pandula Attila: A Habsburg Birodalom női rendjeleinek, kitüntetéseinek rendszere. In: „Clio" Nr.2.Budapest, 1986. (A továbbiakban: Pandula: Női rendjelek...) 334. p. 105 Erzsébet Rend alapszabályai. Az alapszabályt közli: A rendjelek... 34l-342.p. 106 Hermann Egyed: Árpádházi Szent Erzsébet. In: Hősök és szentek. Magyar szentek. Révai, Bp., 1941. (A továbbiakban: Hermann) 243278.p. II. András (1205-1235) és Merániai Gertrúd leánya - a későbbi IV. Béla királyunk testvére Erzsébet, 1207-ben született és 1231-ben hunyt el. Négyévesen eljegyezték apja szövetségese, a thüringiai őrgróf Lajos fiával. Ez időtől leendő otthonában, Wartburg várában nevelkedett. Esküvőjét 1221-ben tartották. A 14 esztendős menyasszonyt anyja olyan gazdag hozománynyal látta el, amelyhez hasonló fényes és gazdag kelengyét még sohasem láttak Thüringiában. Erzsébet boldogan élt férjével, házasságukból egy fiú és két vagy három leány született. (Legkisebb leányát Altenburgi Gertrúdot boldoggá avatták.) Férje megértéssel támogatta alamizsnálkodását, a szegények és betegek felé megnyilvánuló bőkezűségét, gondoskodását. A felhőtlen családi élet nem tartott sokáig. Lajos őrgróf csatlakozott a Szentföld visszafoglalására induló keresztesekhez, de nem jutott el odáig, 1227-ben betegségben meghalt. Az alig húszesztendős özvegy életét férjének irigy rokonai pokollá tették, gyermekeivel elűzték Wartburgból. Három éven át nyomorgóit, majd megkapta Margburgot és környékét. 1228 nagypéntekén lemondott gyermekeiről, barátairól, a világ minden hiúságáról és Assisi Szent Ferenc új rendjéhez csatlakozott. Önsanyargatásokban, önként vállalt megaláztatásokban gyakorolta az alázatot, derűjét azonban sohasem veszítette el. Maradék vagyonából menhelyet alapított a betegek, szegények számára, s életét a gondozásuknak szentelte. 1231. november 19-én érte a halál, Margburgban temették el. X. Gergely pápa már 1235-ben szentté avatta, az ünnepélyes felemeltetésén 200 ezer ember vett részt. 107 Hermann i.m. 274.p. 108 Török József: A magyar föld szentjei. Tulipán, Bp., 1991. lll-112.p. A rózsa-csoda több változatban ismeretes. A középkori német kódexek Szent Erzsébet minden csodáját, így a rózsalegendát is német földön játszatják el. A csoda népszerűségét mutatja, hogy az ikonográfiában szinte a szent attribútumává vált. (Sz, Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet. Akadémiai Kiadó, Bp., 1986. 175.p.) 109 Pandula: Női rendjelek... 334.p. 110Pandula: Női rendjelek... 335.p. 111 A rendjelek... 342.p. 112 Pandula: Női rendjelek... 337.p.; Roman Freiherr von Procházka: Österreichisches Ordenshandbuch. München, 1974. (A továbbiakban: Procházka) 63-P113 Pandula: Női rendjelek... 335.p. 114 Salles, Félix de: Chapitres nobles d'Autriche. Vienne, 1889- (A továbbiakban: Salles) 3839. p. közli Magnis őrgrófné végrendeletét. (Megjegyzés: A közölt fordítás a végrendelet jelentős rövidítése. A szerző.) 115 Salles i.m. 21.p. 116 Salles i.m. 22.p. 117 Salles i.m. 23.p. 118 Salles i.m. 22.p. 119 Salles i.m. 21.p. 120 Salles i.m. 24.p. 121 Procházka i.m. 109-P122 Salles i.m. 21.p.
