Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

A gyűjtemény bemutatása

MAGYAR ÉRDEMREND nagykeresztjének csillaga Nyolcsugarú ezüstcsillag, közepén a fent leírt ke­reszt látható. Mérete: 90 mm Anyaga: ezüst, aranyozás, zománc Ltsz.: JAM KKGY 93-1.1.3. A kitüntetés vörös préselt dobozban van elhelyez­ve, a doboz fedőlapján aranyszínű növényi orna­mentika, közepén az aranyszínű magyar korona látható. MAGYAR ÉRDEMREND I. osztályú keresztje (1935 utáni típus, II. fokozat) A kereszt leírása megegyezik a nagy keresztével. Egyszínű sötét smaragdzöld 100 mm széles ro Zet­tas vállszalagon függ. Mérete: 56 x 51 mm Anyaga: ezüst, aranyozás, zománc Ltsz.: JAM KKGY 91.1.26.1. MAGYAR ÉRDEMREND I. osztályú keresztjének csillaga A csillag leírása megegyezik a nagykereszt csilla­gával. Mérete: 89 mm Anyaga: ezüst, aranyozás, zománc Ltsz.: JAM KKGY 91.1.26.2. OSZTRÁK CSÁSZÁRI VASKORONA REND A rend francia-olasz eredetű, alapítása a napóleo­ni háborúkhoz nyúlik vissza. XVI. Lajos francia ki­rály kivégzését (1793- I. 21.) követően a forradalmi Franciaországgal, majd a forradalom örökösével, a napóleoni Franciaországgal szemben az európai feudális hatalmak - rövid szünettől eltekintve ­1815-ig hadban állottak. A fiatal Bonaparte Napó­leon tábornok az itáliai hadjárat során a francia ha­dak fővezéreként, 1796-ban, fényes győzelmek után egész Felső-Olaszországból kiszorította az osztrák hadakat. (Az osztrák Habsburg-ház a spa­nyol örökösödési háború után - 1713 - nyerte el a spanyol-Habsburgok olasz birtokait.) 1799-ben a koalíció hadai kiűzték a franciákat Olaszországból, de 1800. június 14-én a marengói ütközet Napó­leont ismét Olaszország urává tette. Napóleon első konzul 1804. december 2-án- VII. Pius pápa jelen­létében — francia császárrá koronázta magát, az olasz köztársaság is királysággá alakult át. I. Napó­leon császár 1805. május 20-án Milánóban koronáztatta magát olasz királlyá az ősi langobárd Vaskoronával. Az olasz királyság létrehozásának emlékére alapította I. Napóleon császár a Vaskoro­na Rendet (Ordre de la Couronne de Fer - Ordine della Corona di ferro) 1805. június 5-én. Alapsza­bályát 1805. július 7-én Antonio Aldini államtitkár, a rend első kincstárnoka hirdette ki. A rendjelvény az olaszok viszonyát szimbolizálta új uralkodójuk­hoz: a francia sas őrzi azt a langobárd (lombar­diai) Vaskoronát, amellyel a koronázás történt. Ez a korona egy négyujjnyi széles, színes drágakö­vekkel díszített és gyöngyökkel szegélyezett aranykarika, amely egy vasabroncsot vesz körül. A vasabroncsot a monda szerint Krisztus kereszt­jének egyik szögéből kovácsolták. A szögeket Nagy Constantinus császár jámbor anyja, Szent Ilona ta­lálta meg 84 és ajándékozta fiának. Nagy Szent Ger­gely pápától (590-604) került az egyik ereklyés szög Theodolinda langobárd hercegnőhöz, aki ab­ból - aranyba foglaltatva - férjének (Agilulf) Tori­no hercegének langobárd királlyá koronázása al­kalmából 593-ban koronát készíttetett. Ezzel a ko­oc rónával koronázták a langobárd királyokat, később 774-ben Nagy Károlyt, a legtöbb német császárt, s 1805-ben I. Napóleont. 1813-ban a lipcsei „népek csatájában" a szövetsé­gesek egyesült serege döntő csapást mért I. Na­póleon császár seregére. 1814-ben Párizs is elesett, a trónt a kivégzett király öccse, XVIII. Lajos foglalta el. A győztes hatalmak 1814 októberében Bécsben ültek össze azzal a céllal, hogy visszaállítsák a szü­letett koronás fők uralmát és átrajzolják Európa térképét. A forradalmi időket és a napóleoni kor­szakot felszámoló bécsi kongresszus záróokmányát 1815. június 9-én írták alá. I. Ferenc (1804. au­gusztus 11-én vette föl az Ausztria örökös császára címet) Habsburg Birodalmához, az „ancien regi­me" fellegvárához, visszacsatolták többek között Lombardiát és Velencét. /. Ferenc osztrák császár és magyar király (1792­1835) a felső-itáliai tartományainak visszaszerzése emlékére a Vaskorona Rendet 1815-ben besorolta 86 saját rendjelet közé. Metternich herceg, aki fon­tos szerepet játszott a bécsi kongresszuson, kapott megbízást az alapszabályok kidolgozására. A sta­tútum 1816. január 1-én került kibocsájtásra, amely a rendjelvénynek - a fő motívumok megtartása

Next

/
Oldalképek
Tartalom