Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Bory Zsolt (Nagykálló, 1921. szeptember 15—Nyíregyháza, 1984. május 2.) Nagykállóban született, de már gyermekkorát is Nyíregyházán töltötte. Rendkívül korán, szinte csodagyerekként kezdett verselni. Első költeményei a Kossuth Diák című diáklapban és a Szabolcsi Szemlében jelentek meg. Még diák volt, amikor 1939-ben első verseskötete, a Szekerek a ködben napvilágot látott. Érettségi után egy évig Sárospatakon teológus volt, végül azonban tanítói, majd tanári oklevelet szerzett. Hosszú ideig tevékenykedett magyar szakos nevelőként Oroson, majd igazgatóként Nyírpazonyban. Ezután két évtizeden át a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban dolgozott, s mint könyvtáros rendkívül sokat tett nemcsak az irodalom népszerűsítése, megszerettetése érdekében, hanem Nyíregyháza és a megye irodalmi életének szervezése terén is. Kevés szavú költő volt, mégpedig egyéniségéből adódóan az, de négy évtizeden át folyamatosan jelen volt a szűkebb haza irodalmi kultúrájában. Leggyakrabban a megyei napilapban publikált, de a Vándortűzben, az Alföldben, a Szabolcs-Szatmári Szemlében, az Ifjúsági Magazinban és az Ország-Világban is jelentek meg versei. Második kötetét 1975-ben Mélyhegedű címmel adták ki. Költeményeinek gyakran visszatérő témája a szülőföldszeretet, amelyet mindig frázisok nélkül, nagyon bensőségesen tudott kifejezni. Jól példázza ezt Itt élünk mi című versének három strófája: S itt élek én. Elvágyom innen váltig, de ha lehet, itt maradok halálig. Idehúz egy vén tölgyfája Nagyarnak, és sírja két tépelődő magyarnak, ebben a tájban nevelgetek lombot, s ha le nem törnek, virágot is bontok. Lásd még: Nagykálló, Oros, Nyírpazony Irodalom: Kiss Tamás: A csönd szorításában. Bory Zsolt: Mélyhegedű c. válogatott verseiről. SzabolcsSzatmári Szemle. 1976. l.sz. Katona Béla: Egy költő halálára. Szabolcs-Szatmári Szemle. 1984.3. sz. Csorba Sándor: Bory Zsolt (1921-1984). Szellemi elődeink. Nyíregyháza, 1991. 134