Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Leffler Sámuel (Rimaszombat, 1851. május 26—Nyíregyháza, 1915. december 19.) Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Iglón végzte. Bölcsészeti és teológiai stúdiumokat Pozsonyban folytatott, majd Kassán és Rozsnyón szerzett tanári képesítést. 1874-ben került a nyíregyházi evangélikus gimnáziumba és kereken 40 évig állt annak szolgálatában. Az utolsó tíz évben mint igazgató. Klasszika-filológus volt, a latin nyelv és irodalom tanára, de mint sokoldalú, rendkívül művelt ember más tárgyakat is tanított. Sokat utazott, főként Itáliában, s élményeiről érdekes útleírásokban számolt be, amelyek az antik világ és a művészettörténet alapos ismerőjének mutatják (Nápoly és környéke, 1895; Fel a Vezúvra, 1896). Útirajzain kívül is jelentős tudományos munkásság és széles körű publicisztikai tevékenység fűződik nevéhez. Szakirodalmi munkásságából legmaradandóbb a terjedelmeseimül irodalomtörténet, amely három kiadást ért meg (1888, 1893, 1902). Leffler Sámuel nem bennszülött volt Nyíregyházán, idővel azonban igazi lokálpatriótává vált és évtizedeken át nagyon fontos szerepet töltött be a város közéletében. Hosszú időn át volt elnöke a Polgári Olvasókörnek, jegyzője, majd titkára a Jótékony Nőegyletnck, tagja a városi képviselőtestületnek és a megyei törvényhatóságnak is. A Borovszky-féle vármegyei monográfia számára ő írta meg Nyíregyháza történetét, s felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a városi levéltár rendezésével is. Kifejezetten szépírói ambíciói nem voltak, de a korabeli helyi lapok és a gimnázium évkönyvei számos alkalmi költeményét megőrizték, amelyek nem csak ügyes verselési készségről, hanem a finom humor és irónia iránti fogékonyságról is tanúskodnak. Az évkönyvek és jegyzőkönyvek őrzik néhány szép szónoki beszédét is, amelyek közül különösen kiemelkedik az 1899. május 9-én, Bessenyei szobrának avatásán elhangzott ünnepi szónoklata. Leffler Sámuel Krúdy Gyulának is tanára volt a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban. Latinra és filozófiára tanította, ezen kívül nyolcadik osztályos korában osztályfőnöke is volt. Krúdy egyik önéletrajzi írásából azonban arra következtethetünk, hogy a tanórákon kívül is közvetlen kapcsolat lehetett tanár és tanítvány között: „Leffler Sámuelről, a legderekabb és nagyszerűbb tanárról akartam írni, aki először adta kezembe a csodálatos Dickensi és hű barátommá tette a sánta lordot, és a többieket, akiket nem ismertem addig, mert azt vélte, hogy későbbi pályámon szükségem lesz néhány mesterfogás megtanulására." (Roboz Imre: Az irodalom boudoirjában. Bp. 1916. 38.) Leffler Sámuel nevét ma utca viseli Nyíregyháza új lakónegyedében. Irodalom: Katona Béla: Krúdy Gyula pályakezdése. Akadémiai Kiadó, Bp. 1971. Margócsy József: A két Leffler. A BGyTKF. Tudományos Közleményei Nyíregyháza, 1990. 36