Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Nyíri Szabolcs (Váradszentmárton, 1898—?) Neve eredetileg Voronyák István volt, ezt változtatta később szülőfalujáról Szentmártoni Istvánt*. Verseit eleinte Jávorka István néven publikálta, a Nyíri Szabolcs írói nevet később vette fel. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte, majd a kassai és debreceni gazdasági akadémián szerzett oklevelet. Ezután a premontrei rend különböző uradalmaiban működött intézőként. Hosszú időn át a rend Szabolcs megyei birtokain (többek között Tiszakanyáron) teljesített szolgálatot, majd ugyanilyen minőségben Gödöllőn tevékenykedett. Verseket diákkora óta írt, de főként a szabolcsi években kezdett publikálni a Nyírvidékben és más vidéki lapokban. Itteni kapcsolatai akkor sem szakadtak meg, amikor már Gödöllőn élt. Leggyakrabban ezután is a nyíregyházi újságokban, illetve az itt kiadott antológiákban jelentek meg művei (Az 50 éves Nyírvidék albuma, 1928; Szabolcsi költők, 1930; Bessenyei-almanach, 1930; Szabolcsi antológia, 1932). Két önálló verseskötetet is kiadott: Soha, 1927; Jó engesztelődés, 1930. Gödöllői korszakában egyre gyakrabban szólalt meg verseiben — jól felismerhető Ady-hatásokkal — a választott szülőföld iránti nosztalgia: Minden kötéllel gúzsba is köthet— szülötte vagyok ennek a rögnek. Idegen föld százszor maraszthat — nyár derekán már épül az asztag, dől a rend és gyűlnek a keresztek — miért ez a föld, hogy eleresztett? Elűzhet, takarhat ha minden árnyék, szíves örömmel csak visszaszállnék. (Csöndes esteli imádság) Irodalom: Szabolcsi antológia: Szerkesztette: Vertse K. Andor. Nyíregyháza, 1932. 96