Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Marconnay Tibor (Sajtoskál, 1896. február 12—Budapest, 1970. április 12.) Családi neve eredetileg Rupprecht volt, első két kötetét még ezen a néven publikálta. Újságíró, költő, író és műfordító volt egy személyben. A 20-as, 30-as években a Nyugat is gyakran közölte verseit. Nyíregyházára házassága révén került. 1925-ben vette feleségül Garay Eta nyíregyházi szavalóművésznőt, s néhány évre maga is Nyíregyházán telepedett le. A 20-as évek második felében gyakran jelentek meg írásai a helyi lapokban, főként a Nyírvidékben. Elköltözésük pontos dátumát nem ismerjük, de 1929-ben, gyermekük születésekor már Pesten éltek. Ez a gyermek felnőtt korában maga is költő lett, édesanyja családi nevén, Garai Gáborként vált ismertté. Marconnay Tibor fontosabb kötetei: A diadal és egyéb dolgok (elbeszélések és versek, 1920); A túláradó élet (versek, 1922); Kacagva tört ki a faun a pagonyból (versek, 1927); Világtükör (versek és versfordítások, 1936); Nincs híd a szakadék felett (regény, 1940); Csillagos éj (versek, 1941); Sugaras őszi nap (versek, 1963); Éltem, hogy írjak (versek és műfordítások, 1978). Jobboldali magatartása miatt a háború után egy időre kiszorult az irodalmi életből. Irodalom: Radnóti Miklós: Nyugat, 1936. Kosztolányi Dezső: írók, festők, tudósok I. köt. 1958. Balogh Tibor: Éltem, hogy írjak. Magyar Nemzet. 1978. október 1. 93