Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

költeményeit. 1934-ben társszerkesztője lett az induló Szabolcsi Szemlé-nek, amelyet szinte teljes egészében a Bessenyei-kultusz ápolásának szolgálatába állított. Ő és néhány munkatársa kezdeményezte, hogy Bessenyei hamvait Bakonszegről Nyíregyházára hozzák. 1940. május 2-án ez meg is történt. A háború és az utána következő rendszerváltás érzékelhető törést jelentett ebben a munkában (a Szabolcsi Szemle megszűnt, Belohorszkyt félreállították), de 1947-ben, az író születésének 200. évfordulóján a Bessenyei Társaság még országos ünnepség keretében emlékezett névadójára. Nem sokkal később azonban zord idők jöttek az irodalmi, művelődési körökre, társaságokra. Csaknem félszázados működés után a Bessenyei Társaság is megszűnt. Szerencsére nem véglegesen. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején újraéledt Nyíregyházán a Bessenyei-kultusz. 1972-ben a Tanárképző Főiskola Bessenyei nevét vette fel, s azóta — érthető módon — a Főiskola irodalmi tanszéke a hagyományápolás mellett a Bessenyei-kutatás egyik országos bázisa is lett. Az intézmény azonnal bekapcsolódott az író műveinek kiadásába {Rómának viselt dolgai II., 1972; Tolerantia, 1978). Már a névfelvétel előtt sikerült megszereznie a főiskolának Róna József Bessenyei-szobrát, amely eredetileg a bécsi magyar testőrségi palotát (később Collegium Hungaricum) díszítette, de a háború után visszakerült Magyarországra. A fehér márványból készített kecses ülőszobor először a Főiskola átmeneti otthonának előcsarnokában került elhelyezésre (Vasvári Pál u. 16.), majd az új épület nagy olvasótermében találta meg végleges helyét. 1982 őszén — hosszú vajúdás után — új síremlék került a nyíregyházi Északi temetőben Bessenyei hamvai fölé, Rátonyi József alkotása (a temető főbejáratánál, balra az első sír). (A felavatás napja: október 25.) Ugyanazon a napon a Tanárképző Főiskolán tudományos ülésszakon emlékeztek a nagy felvilágosult íróra. Az elhangzott előadások később könyvalakban is napvilágot láttak (Pro memoria Bessenyei György. Nyíregyháza. 1982.). 1987-ben újjáalakult a Bessenyei Társaság is, s azóta újra ez az irodalmi és művelődési kör lett a városban az író hagyományainak leghivatottabb ápolója. Előadássorozatokkal, kiadványokkal, szavaló- és szövegmondó-versenyekkel, stb. igyekszik ébren tartani és kiterjeszteni Bessenyei tiszteletét. A Társaság kezdeményezésére 1990. november 30-án Bessenyei-emléktáblát avattak a Főiskola előcsarnokában. A dombormű Nagy Lajos szobrászművész alkotása. Lásd még: Tiszabercel. Irodalom: Bánszki István: így él köztünk Bessenyei György. Nyíregyháza, 1986. Bánszki István: A Bessenyei Kör története. Nyíregyháza, 1989. 8