Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Fehér Gábor (Hajdúszoboszló, 1893. április 27—Nyíregyháza, 1941. december 1:) Gimnáziumi tanulmányait is, az egyetemet is Debrecenben végezte. Magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett, s 1919-ben került Nyíregyházára, a két évvel korábban alapított evangélikus leánygimnáziumba. A tanári munka mellett hamarosan bekapcsoldótt a város kulturális életébe, többször szerepelt előadásokkal, sőt énekszámokkal is a Bessenyei Kör rendezvényein. A húszas években egy ideig az irodalmi szakosztály titkára is volt. Közéleti szereplésével párhuzamosan bontakozott ki publikációs tevékenysége is. A húszas években elég rendszeresen jelentek meg írásai a helyi lapokban, elsősorban a Nyírvidékben. Ezek többsége novella (A pénzhalász, A fecskék, Történetek a szoboszlói strandról, Iránytű nélkül), de egy hosszabb szabadversét {Capri), egy útirajzát {Firenzei levél) és néhány pedagógiai tanulmányát {A gyermeklélek és az alsófokú nevelés stb.) is őrzik a lap hasábjai. Országosan 1928-ban figyeltek fel rá, amikor A Jenéi csodálatos históriája című elbeszélésével sikerrel szerepelt a Napkelet című folyóirat novellapályázatán. A régi szoboszlói életből táplálkozó, népies hangvételű paraszttörténetnek a következő években még számos folytatása keletkezett {Jeneiné Konyárra készül, Túl Napnyugat — innen Kelet, Kakucsit végképp leberheli a sors a placcrul stb). 1929-ben jelent meg Semmibe ívelő hidak című regénye, egyetlen nagyobb lélegzetű alkotása. A harmincas években figyelme a régi diákélet ábrázolása felé fordult, s alighanem ezekben a debreceni és pataki kollégiumi históriákban találta meg leginkább írói hangját, saját világát. Diáktörténeteiből három kötet látott napvilágot {Der harmincjährige Krieg, 1929; Az utolsó nagybotos, 1940; Obsidio Patakiana, 1940.). Folytatásuk ezeknek a műveknek, sajnos, már nem lett. Magyarország hadbalépése után őt is azonnal mozgósították, s a fronton szerzett tífuszos fertőzés következtében, 48 éves korában meghalt. Sírja a nyíregyházi Északi temetőben található. Halála után Kiss Lajos, a hűséges barát, múzeumigazgató és néprajztudós búcsúztatta, és Karácsony Sándor írt róla terjedelmes tanulmányt. Weöres Sándor pedig, aki nagy tisztelője volt, versben idézte fel alakját {Fehér Gábor emlékezete), s a Három veréb hat szemmel című antológia jegyzeteiben is emlegette, „öreg-vidám cimboráját, a nyíregyházi regényíró tanárt". 1976-ban az egykori evangélikus leánygimnázium jogutódjában, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium előcsarnokában emléktáblát avattak tiszteletére. Születésének centenáriumán tudományos emlékülés keretében méltatták pedagógusi és írói tevékenységét, s Válogatott elbeszélései címen kötetet jelentettek meg írásaiból. 88