Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Halasi Andor (Nyíregyháza, 1883. március 25—Budapest, 1969.) Sajátos kettősség húzódott végig csaknem egész pályáján. Jogi diplomát szerzett a budapesti egyetemen, járásbíró, ítélőtáblai bíró, majd a felsőbíróság tanácselnöke volt évtizedeken át, s közben ismert író, kritikus és műfordító is. A század elején kezdte írói pályáját, irodalmi és színházi kritikái 1905-től jelentek meg rendszeresen a korabeli lapokban {Jövendő, Budapesti Napló, Elet, A Hét, Népszava, A Tett). Irodalmi Elet címmel maga is szerkesztett folyóiratot. A két világháború között inkább csak vidéki lapok közölték írásait {Sátoraljaújhely, Miskolc, Debrecen), a második világháború után azonban a központi folyóiratokban is rendszeresen publikált {Csillag, Élet és Irodalom, Kortárs stb). Műfordítóként is igen tevékeny volt, főként angol szerzők műveit ültette át magyarra {Thackeray, Dickens, Wilde). Fontosabb önálló művei: Japánország (tanulmány, 1905); Az utolsó álom (verses egyfelvonásos, Vígszínház, 1919); Elő irodalom (kritikák, Sátoraljaújhely, 1920); Irodalom és kritika (válogatott tanulmányok és bírálatok, 1955). Irodalom: Kosztolányi Dezső: Élő irodalom. Nyugat, 1921. írók, festők, tudósok. Bp. 1958. Hegedűs Géza: Előszó az Irodalom és kritika című kötethez. 72