Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21—Bp. 1933. május 12.) Nyíregyházán látta meg a napvilágot, a gimnázium alsó osztályait Szatmáron és Podolinban végezte, 189 l-ben került vissza szülővárosába. A főgimnáziumban többek között Porubszky Pál és Vietórisz József tanítványa volt, iskolán kívül pedig Kálnay László és Dalnoki Gaál Gyula, a két öreg író-bohém fogadta barátságába. Ezek az emberek ideális szellemi környezetet jelentettek az írói pályára készülő diák számára. Mind tanáraitól, mind öreg barátaitól sokat tanult, s az ő védő szárnyaik alatt bontakozott ki meglepően korán sajátos művészete. Éppen 14 éves volt, amikor a Szabolcsi Szabadsajtó című újságban első írása megjelent, de ettől kezdve más lapok, többek között a Nyíregyházi Hírlap is gyakran közölték írásait. S közben az iskolában ő maga is diáklapokat szerkesztett előbb Nagy Dob, majd Gimnáziumi Híradó címmel. Emellett sűrűn küldözte írásait különböző fővárosi és vidéki lapoknak. Érettségi után előbb Debrecenben, majd Nagyváradon újságíróskodott rövid ideig. 1896-ban került Budapestre, s ettől kezdve csak hosszabb-rövidebb ideig tartó hazalátogatásai alkalmával találkozott szülővárosával. A nyíregyházi gyermek- és ifjúkor emlékei azonban sohasem halványultak el benne, egész életművét át meg átszövik a nyírségi vonatkozások. Ha nem is ő írt először Nyíregyházáról, Nyíregyháza mint sajátos hangulatú kisváros Krúdy írásaiban vonult be igazán az irodalomba. Ezzel saját maga is tisztában volt. Számtalan alkalommal fogalmazta meg, mit jelentett számára a szülőföld. Érdemes talán idézni néhány mondatot egy-két ilyen vallomásából: „Nagyon sokat köszönhetek én Nyíregyházának. Az emberre és különösen az íróra egész életének kialakulásában a legnagyobb hatással van az a légkör, ami első fiatalságának éveiben körülveszi, azok a benyomások, amiket akkor magába fogad. Bizonyos, hogy én sem lettem volna az, ami vagyok, ha nem a Nyírségen élem ifjúságomnak ezeket az éveit. Negyedszázadja, hogy elkerültem onnan, de ma is úgy érzem, hogy majd minden írásom ott gyökerezik a nyírségi földben." (Krúdy világa. Bp. 1964.) „Az én olvasóim sohasem kérdezték: hol születtem? Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok, aki büszke származására... Ezek a könyvek éppen úgy jelentik a régi Nyíregyházát, mint akár a város múzeumai." (Krúdy-breviárium. Nyíregyháza. 1983.) Utoljára 1931-ben, az első Nyíregyházára érkező repülőgéppel járt Krúdy szülővárosában. Akkor indult meg Nyíregyháza és a főváros között a polgári légiforgalom, s az első járatot afféle hírverésnek, a repülés népszerűsítésének szánták. Ezért hívták meg rá a város neves szülöttét. Krúdy színes beszámolót készített az 64