Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22—Budapest, 1919. január 27.) Ady szűkebb pátriája, Érmindszent nem csak a történelmi Szatmárhoz volt nagyon közel, a mai megyehatárhoz (amely Trianon óta egyúttal országhatár is) sincs messze. Ady útjai azonban nem igen vezettek errefelé, vagy ha mégis, útjairól alig tudunk valamit. Egyszer bizonyosan járt Vásárosnamenyban, erről Ady Lajos könyvében is olvashatunk, de hogy hol, kiknél, milyen alkalomból, azt mindmáig homály fedi. Nyíregyházán — bizonyos források szerint — kétszer is megfordult, de ezeket az útjait talán még nagyobb titok övezi, s valószínűleg sohasem lehet már kideríteni, hogy az ezekre vonatkozó közléseknek van-e egyáltalán valóságalapjuk, vagy a bőven burjánzó Ady-legendák közé tartoznak. Egyébként mindkét látogatása színházzal és színésznőkkel kapcsolatos. Az első — ha igaz — még debreceni újságíró korában történt, amikor Ady a Debrecen című napilap munkatársa, színházi tudósítója volt. 1899 május-júniusában a társulat Nyíregyházán szerepelt és Ady, aki kritikusi minőségén túl is érdekelt volt, mint a színház népszerű primadonnájának, Szabó Irmának a rajongója, az együttes után Nyíregyházára jött, hogy a helyszínről küldjön tudósítást a vendégszereplésről. Az 1899. június 22-i nyíregyházi keltezésű cikk nincs ugyan aláírva, de a körülmények eléggé valószínűsítik Ady szerzőségét. Nehezebben hitelesíthető Ady második látogatásának, nyíregyházi leánykérésének története. Ennek forrása az az újságcikk, amely ugyanazon a napon, 1912. június 27-én látott napvilágot az Új Nagyvárad és a Debreceni Független Újság hasábjain. A nyilván ugyanattól a szerzőtől származó két cikk majdnem szóról szóra megegyezik, s következőképpen adja elő a nem mindennapi, de a hirtelen szerelmi fellángolásairól ismert Adyra mégis nagyon jellemző történetet. A költő Zilahon járt, ahol találkozott régi barátjával, Zilahy Gyula debreceni színigazgatóval, aki meginvitálta őt Nyíregyházára, ahol társulata éppen akkor vendégszerepelt. Ady tényleg el is jött. Itt aztán egy pezsgős összejövetelen egymás mellé ültették a költőt meg Borbély Lilit, a társulat primadonnáját. A hangulat hamar igen magasra emelkedett, s a költő egyszer csak az igazgatótól megkérte a színésznő kezét. S a Petőfi-hagyományhoz híven (Prielle Kornélia), ő is mindjárt a paphoz szeretett volna indulni. Csak nehezen hagyta magát rábeszélni, hogy aludjon egyet a dologra. Zilahy társulata valóban Nyíregyházán szerepelt a megnevezett időben, Ady látogatásának azonban — az említett cikken kívül — nincs más bizonyítéka. Évtizedekkel később, nem sokkal halála előtt, Borbély Lili (1887-1943) maga is elmesélte a különös leánykérés históriáját, de ő úgy emlékezett, hogy annak nem Nyíregyháza, hanem Zilah volt a színhelye. 62