Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Beöthy Zsolt (Buda, 1848. szeptember 4—Budapest, 1922. április 18.) Neves literátor-családból származott. Apja és egyik nagybátyja is ismert író volt, s fia is író, színházigazgató lett. O maga először jogi pályára készült, a diploma megszerzése után egy ideig hivatalnokoskodott is, de aztán hirtelen fordulattal tanári vizsgát tett, s előbb középiskolai tanári állást vállalt, majd hosszú időn át a pesti egyetem irodalomprofesszoraként működött. Tagja volt az Akadémiának, a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. Munkássága megoszlott a szépirodalom és az irodalomtudomány között. Fontosabb művei: A névtelenek. Elbeszélések és rajzok, 1875; Kálózdy Béla. Regény, 1875; Ráskai Lea. Verses elbeszélés, 1881; —A magyar irodalom története. 189395; A magyar irodalom kis tükre, 1896; Romemlékek. Tanulmányok, beszédek, cikkek. 1923. Nyíregyházán többször is járt. Legemlékezetesebb itteni szereplésére 1921. június 19-én került sor, amikor a Benczúr-ünnepségen a nyíregyházi születésű nagy festőművész érdemeit méltatta. Az ünnepség után a Sóstón rendeztek társasvacsorát. E kirándulás emlékét őrzi Beöthy Zsolt utolsó verse, amely a költő hattyúdalának is tekinthető. Nem egészen egy év múlva valóban örökre „elröppent". A verset később Kacsóh Pongrác megzenésítette. Erdőben Verébcsapat ijedve röppen Magam is immár röppenőben, Ahogy az erdőn nézelődöm. Vén szárnyam még egy útra kész, Utánanézek a tűnőknek: Vaj', lesz-e olyan is, ki mint én, Vaj' hova, merre, eltűnődöm. A tűnőnek utánanéz. Sóstó, 1921. Beöthy Zsolt A vers kézirata — a költő fiának ajándékaként — a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményében található. Irodalom: Kéky Lajos: Beöthy Zsolt. Bp. 1924. Az 50 éves Nyírvidék albuma. Szerk.: Vertse K. Andor. Nyíregyháza, 1928. Zámbó Ildikó: Beöthy Zsolt és Nyíregyháza. Kelet-Magyarország, 1986. november 21. 34