Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Nógrádi Gábor (Nyíregyháza, 1947. június 22.) Gyermek- és ifjúkorát szülővárosában töltötte. 1969 és 73 között a budapesti Tanárképző Főiskola hallgatója volt, később az ELTE népművelés szakán szerzett diplomát. Volt építő-gépész technikus, könyvügynök, segédmunkás és népművelő. Tanított a nyíregyházi Tanárképző Főiskolán, több mint tíz évig az Új Tükör szerkesztőségében dolgozott. 1964 óta publikál. Eleinte versekkel jelentkezett, a 80-as évektől kezdve inkább regényeket, hangjátékokat és filmforgatókönyveket ír. Szülővárosából elég régen elkerült, ifjúkori élményvilága azonban állandóan jelen van műveiben. Különösen szemléletesen árulkodik erről Koltai Róberttel közösen írt filmje, a Sose halunk meg!, amelyben rengeteg gyermek- és ifjúkori élményét, családi emlékét örökítette meg. 0 maga így vallott erről: „A vállfaárus Gyuszi bácsiról a nyíregyházi Búza téri piac jutott eszembe. Ott nőttem fel, ott éltem, ott árultak ajtót, ablakot a szüleim... Ma úgy érzem, hogy ha nincs Nyíregyháza és nincs gyermekkorom a piac mellett, ez a film így sohasem készült volna el." (Kelet-Magyarország, 1993. január 16.) De nemcsak e film kapcsán, másutt is gyakran kinyilvánította, milyen fontos és egyre fontosabb szerepet játszik életében a szülőföld. Egy interjúban többek között így vallott erről: „Ahogy távolodom időben Nyíregyházától, lélekben így kerülök közelebb hozzá. Az öregedés jele?... Sok harcom volt ezzel a várossal, de harcolva, soha ki nem egyezve —mindig idetartoztam." (Kelet-Magyarország, 1991. augusztus 24.) Fontosabb művei: Kéthátú életünkben, 1973; Alagsori zsoltárok, 1979; Mecseki és a gyermekrablók, 1983; Hecseki és a kedves betörők, 1987; A mi Kinizsink, 1990. Irodalom: Kováts Dénes: Mindig idetartoztam. Kelet-Magyarország, 1991. augusztus 14. 185