Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Kuczka Péter (Székesfehérvár, 1923. március 1.) 1941-ben érettségizett, 1945-ben gazdasági szaktanári képesítést szerzett. Volt tisztviselő, pártfunkcionárius, az írószövetség titkára, folyóiratszerkesztő, könyvkiadói lektor. 1972-től a Galaktika című tudományos-fantasztikus folyóirat főmunkatársa. 1949-től jelentek meg versei. A személyi kultusz korszakában sokan benne látták a sematikus költészet legtipikusabb művelőjét. A hatalom is elkényeztette, fiatalon kapott József Attila-díjat, majd hamarosan Kossuth-díjat. Az 50-es évek elején többször megfordult Nyíregyházán és a Nyírségben. Itteni élményeiből, tapasztalataiból született 1954-ben Nyírségi napló című versciklusa, amely szenvedélyes vitákat váltott ki, s váratlan fordulatot eredményezett a költő pályáján. Ma olvasva, nehezen érthetjük már meg a mű körül akkor kirobbanó heves kritikai összecsapásokat, amelyek sokkal inkább a korszak irodalompolitikájára voltak jellemzőek, mint a mű valóságos problémáira. A Nyírségi napló költői eszköztárát, esztétikai színvonalát tekintve lényegében ugyanolyan sematikus mű, mint Kuczka legtöbb korábbi verse, az irodalomtörténet valószínűleg számon fogja tartani, mert az első Nagy Imre-kormány idején először próbált másfajta hangot megütni a korabeli magyar lírában. Ismertebb kötetei: Hosszú sor közepén, 1949; Testamentum, 1949; Diadalmas zászló, 1950; Az élet szép, 1950; Mindenkinek, mindenkinek, 1953; Jónapot, 1955. 39 év után, 1994-ben jelent meg válogatott és új verseinek kötete Út a folyóhoz címmel. Irodalom: Benke László: Kuczka Péter feltámadása. Új Magyarország, 1994. május 27. 139