Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Kis János (Szentandrás, 1770. szeptember 22—Sopron, 1846. február 19.) Pap, költő, műfordító. Mint Kazinczy és Berzsenyi barátja hosszú időn át meghatározó egyénisége volt kora magyar irodalmának, akiről Kölcsey is a legnagyobb elismeréssel írt. Ma már inkább csak Berzsenyi elindítójaként tartja számon az irodalomtörténet. Nyíregyházán fiatal korában fordult meg egy országjáró körútja során. Németh László nevű barátjával, a Szepesség felől, Kassán, Tokajon keresztül érkeztek Szabolcsba. Nyíregyházi utazásuk rossz előjelekkel kezdődött, ugyanis szekerük, amely a sziklás hegyi utakat kibírta, épp itt a homokon szenvedett tengelytörést. Önéletrajzában később részletesen leírta itteni élményeit, tapasztalatait. Érdemes hosszabban idézni könyvének ezt a meleg hangú részletét, hiszen nem nagyon bővelkedünk a XVIII. század végéről ilyenfajta beszámolókban az akkori Nyíregyházáról. „Végre elértük az amoda fekvő falut, s ott új tengelyt csináltatván, másnap tovább indulánk, s szerencsésen megérkeztünk Nyíregyházára, hol minden bajunkat elfelejtettük, sőt egészen felvidámodtunk. Nagyobb mértékű vendégszeretetet alig kívánhattunk, mint amilyennel mind a két prédikátor, kivált a fiatalabbik bennünket fogada. Mind magunk, mind kocsisunk, mind lovainkra a legnagyobb gond fordítaték. Szívesen marasztván, két napot töltöttünk. Örömünket különösen neveié az a szép egyesség, melyben a katholikus, görög, evangélikus és református lelkészeket találtuk, s örömünknek annál élénkebbnek kell lenni, minthogy hasonló egyetértést még addig sehol sem tapasztaltunk. Egyik napon számos társaságban, élelmiszerekkel bőven ellátva, kikocsikáztunk egy tóhoz, s abban megfürödvén térénk haza. Szíves vendéglőinknek, kiknek jóságokat nem tudtuk eléggé megköszönni, áldás kívánási között hagyánk el Nyíregyházát oly ígérettel, hogy jóságokat mindenkor hálás emlékezetben fogjuk tartani. Ezt híven teljesítettük is mindketten, s én most is emlékezésem szép gyökerei közé számlálom vélek töltött időmet s mulatságomat." {Kis János superintended emlékezései életéből maga által feljegyezve. 2. kiadás. Bp. 1890.110-112. lap. Közölte: Molnár József . Szabolcs-Szatmári Szemle. 1973. 4. szám) 12