Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Belohorszky Ferenc (Újvidék, 1905. januári—Nyíregyháza, 1991. március 26.) Középiskolai tanulmányait Újvidéken és Veszprémben végezte. 1930-ban a budapesti egyetemen szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet. Még ugyanebben az évben a nyíregyházi evangélikus Kossuth gimnáziumba került. Szinte azonnal bekapcsolódott a város kulturális életébe, mindenekelőtt a Bessenyei Kör munkájába. Szerencsés véletlen folytán helyzeti előnyben volt, mert már egyetemi doktori disszertációját is Bessenyeiről írta, Nyíregyházán tehát csak folytatnia kellett választott tudományos témáját. A Vajthó-féle hagyományokat folytatva, tanítványaival már a következő évben sajtó alá rendezte és kiadta Bessenyei kisebb költeményeit (Nyíregyháza, 1931). 1934-ben társszerkesztője lett a Bessenyei Kör akkor induló folyóiratának, a Szabolcsi Szemlének, s ettől kezdve minden energiáját a Bessenyei-hagyományok ápolásának szolgálatába állította. Egész sor tanulmányt írt a filozófus költőről, s több kiadatlan művét jelentette meg a Szabolcsi Szemle hasábjain (Bessenyei bécsi élete, 1931; Bessenyei lírai költészete, 1931; Bessenyei és a francia gondolat, 1932; Bessenyei történelemszemlélete, 1933; Bessenyei-problémák, 1937; Bessenyei és a szabadkőművesség, 1939; A Bessenyei-irodalom, 1941; Bessenyei Hunyadi tragédiája, 1935; Beszéd az országnak tárgyáról, 1934.). Irodalomtörténeti munkásságát országosan is számon tartották. Több előadást tartott a rádióban és az irodalomtörténeti-filológiai társaságokban. Fontos szerepe volt abban is, hogy 1940-ben Bessenyei hamvait Bakonszegről Nyíregyházára hozták. 1941-ben iskolája internátusának, 1944-ben a Kossuth Gimnáziumnak lett igazgatója. A háború után jobboldali nézeteiért meghurcolták, tanári állásából elbocsátották. Ezzel irodalomtörténeti munkássága is derékba tört. Hosszú ideig magántanításból élt, majd a Gyógyszertári Vállalat alkalmazásában dolgozott. 1987-ben az újjáalakult Bessenyei Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, s a következő évben elsőként tüntette ki Bessenyei-emlékéremmel. Sírja a nyíregyházi Északi temetőben található. Irodalom: Bánszki István: Elment városunk legjelentősebb Bessenyei-kutatója. Kelet-Magyarország, 1991. március 29. 775