Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

pengerészének egyik oldalán a költő jellegzetes kézírásával ez olvasható: Máriának - Szabó Lőrinc. A másik oldalon pedig az itt-tartózkodás időpontja: Sóstóhegy, 1945. XII. 8—1946. I. A dátum ugyanúgy befejezetlen, mint a Tücsök-kávéház tábláján. A befejezetlenség oka is ugyanaz. Amikor készítette a költő, még nem tudta, meddig marad. Elutazása pedig olyan váratlanul és gyorsan történt, hogy akkor ilyen apróságokra már nem gondolhatott. Az itt-tartózkodás napjai közül még a karácsony érdemel külön figyelmet, mert ennek szép tárgyi emléke maradt. A vendéglátók a karácsonyfa alatt apró ajándékokkal kedveskedtek a költőnek, s viszonzásként ő is ajándékozott, Thomasnénak, a ház asszonyának adta Omár Kháyyám: Rubáiyát című művének általa készített gyönyörű fordítását. A költő a következő kedves dedikációt írta a kötetbe: Élj Pesten, vagy Nyíregyháza felett, fanyar vagy édes töltse serleged: az Élet Bora lassan elapad, az Élet Lombja hull, hull, s eltemet. Sóstóhegy, 1945. december 24. Thomas Máriának kézcsókkal: Szabó Lőrinc A dedikáció a versciklus VIII. darabjának változata. Ott az első sor így hangzik: „Élj Naishapurban, Babylon felett... " Az ünnepek után folytatódott a munka, s a „tücskök" — ahogy verseit nevezte — szaporodtak is napról napra. Az elutazás még szóba sem került, de váratlanul egy tragikus esemény vetett véget a termékeny sóstóhegyi idillnek. Január 19-én éjszaka fegyveres szovjet katonák hatoltak be Thomasék házába. A család mozgatható értékein kívül Szabó Lőrinc fehérnemű-készletét és ruházatának egy részét is magukkal vitték. Ideutazása előtt egyik levelében azt írta a költő, hogy elsősorban a biztonság vonzza Sóstóhegyre, s most éppen ebben a vonatkozásában kellett keservesen csalódnia. Tovább nem maradhatott, s nemcsak a fehérneműek miatt. A garázda rablók munkakedvét, alkotásvágyát is magukkal vitték. Az eset után egyébként maguk Thomasék sem maradtak otthonukban, behúzódtak Nyíregyházára, rokonaikhoz. Az elutazás előtti utolsó estén nyíregyházi tisztelői, akikkel Thomasék révén kötött ismeretséget, barátságot, egy kis összejövetelt, rögtönzött irodalmi estet rendeztek a költő tiszteletére, ahol Szabó Lőrinc olvasott fel verseiből. Többek között Porzsolt István, a Tanítónőképző igazgatója, Szitha Mária tanárnő, dr. Deák Endre, a neves könyvgyűjtő ügyvéd, Bálint Mihály könyvkereskedő voltak jelen az Iskola utca 1. szám alatt, a földosztó hivatal, valamint a Parasztpárt helyiségében, ahol igazán bensőséges ünneplésben részesítették a költőt, aki végül a Sóstóhegyen írt versek többségét felolvasta. 100