Nyíregyházi huszárok hadinaplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 35. Nyíregyháza, 1993)

Az emlékmű talpazatának jobb oldalán az alábbi felirat olvasható: Halajkovce, Bug menti harcok, Nikolajevi csata, Dnyeper védelem. Közepén az 1941-es évszám látható, a bal oldalon pedig a: Gróf Hadik András 4- honvéd huszárezred felirat. Az emlékmű előtt a régi 14-es egyenruhában vitéz Nagy Miklós, Vetró Lajos, Spekker Gyula, Szabó Károly tiszthelyettesek, mellettük pedig tábori ruhában, rohamsisakban 4-es huszárok álltak díszőrséget. Felharsan a trombita, s a díszszázad tisztelegve fogadja az érkezőket, vitéz Vattay Antal vezérőrnagyot, vitéz Makay István ezredest, a megjelent katonai és polgári előkelőségeket. Az emlékművet a lovasdandár parancsnoka, Vattay vezérőrnagy adta át a Hadik huszároknak. Beszédében többek között ezeket mondta: „...Nekem jutott az a szerencse, hogy mint fiatal tiszt a 14. huszárezreddel indulhattam a világháborúba és most 27 év után dicsőségre vezethettem a dandárhoz tartozó utódezredet. A múlt és jelen, a régi és mostani hősök áldozatkész halála összekapcsolja az előd- és utódezredet elválaszthatatlan közősségbe, mely szoros együvétartozás, a hagyományok érdekében megköveteli annak külső megnyilatkozását. Mi, régi 14-es huszárok ezért átadjuk e hősi szobrot nektek, Hadik huszárok. Legyen ez a kemény kő a Ti hősi szobrotok is. Hirdesse örök időkre, az 50 év előtt ide bevonult 14-es huszárok és a most Oroszországból dicsőségesen visszatért 4-es huszárezred soha meg nem szűnő hősi lovasszellemét." A dandárparancsnoktól az emlékművet Makay István ezredes, ezredparancsnok vette át, megfogadva, hogy az ezred továbbra is híven őrzi az örökül kapott bajtársi szellemet, követi dicső elődeinek hős példáját. A koszorúzások után az ünneplő tömeg az északi temetőbe vonult, ahol megkoszorúzta a 14-es huszárok sírját. Délben egy órakor a bajtársi nap résztvevői társasebéden jelentek meg. Itt Füzesséry Elemér nyugalmazott alezredes, aki mint hadnagy 1891-ben ott lovagolt a bevonuló 14-esek között, mondott beszédet, felidézve ezrede életének fontosabb eseményeit, majd köszönetet mondott a városnak azért a jóindulatért, amelyet mindenkor tanúsítottak az itteni huszárezredekkel szemben.

172 Mindezek közben a város már készülődött a nagy ünnepségre, a lovasdandár ünnepélyes fogadására, melyet először 1941. november 15-ére, szombatra tűztek ki. Ezekben a napokban egy kedves kis hír is megjelent a helyi lapban, a Nyírvidékben. Frick György tartalékos huszár tizedes, civilben nyomdász már szeptemberben megírta a lapnak, hogy a nyíregyházi huszárok Krivoj Rog környékén az egyik faluban egy első világháborús öreg magyarra bukkantak. Antal Istvánnak hívták, Nyírmeggyesről vonult be 1914-ben Szatmárra, majd 1916-ban fogságba esett. A háború után, amikor a hadifoglyok hazaindultak ő beteg lett, mire felgyógyult, az új rendszer már nem engedte haza. „Két nap múlva már ujjongva vittük az ezredhez az örömtől sugárzó arcú Pista bácsit, aki 59 éves korában ismét magyar katona lett. Megborotválkozott, rongyait ledobva teljesen újjászületett, azonban szegény asztmás beteg. Most az ezredben mindenki dédelgeti és szeretettel veszi körül az öreg katonát. O az ezred tolmácsa. Az először idegenül hangzó magyar szó már édesebben zeng az ajkán" - írta az újságíró. A november 6-i számban aztán azt olvashatjuk, hogy az első hazaérkezett csoport magával hozta Antal Istvánt is, aki 26 évi távollét után indult haza Nyírmeggyesre családjához. 72 Nyírvidék, 1941. nov. 11. 2-3. 73 Nyírvidék, 1941. szept. 26.4. 92