Riczu Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 34. Nyíregyháza, 1992)

A nyíregyházi zsidóság főbb jellemzői A törökök kiűzése után gyakorlatilag alig maradt zsidó lakos Magyarországon, csak az ország nyugati és északi részén élő közösségek maradtak fenn.(Vörös 1989. 28. p.) Meginduló bevándorlásuk során először osztrák és német területekről érkeztek ide, majd pedig Csehországból. Ott házasságkötési korlátozás lépett életbe s ez motiválta kivándorlásukat. A harmadik bevándorlási hullám Galícia felől indult el. Lengyelország felosztása után (1772) Galícia Ausztriához került s így a közös államterületen könnyebbé vált a migráció.(Marton 1941. 53-60. p.) Ezek az emberek „az északi és északkeleti megyéket választották", itt telpedtek le elsődlegesen, majd tovább húzódtak az ország nyugati és déli részei felé. Ugyanakkor a nyugati területeken élő zsidók keleti irányba vándoroltak. (Büchler 1893. 385. p.; Vörös 1989. 31. p.) A két különböző csoport így került kapcsolatba egymással. Ennél fogva tapasztalható a polgárosultabb, gazdagabb (már régebben itt élő) és az elmaradottabban feudális lengyel viszonyokból kilépő, szegényebb zsidók közötti feszültség, (Vörös 1989. 31-32. p.) ami Nyíregyházán is megfigyelhető. A keletről érkezők, mivel „közel lévén régi hazájuk, a melylyel összeköttetésüket nem szakították meg, nem tudtak egyhamar kivetkőzni viseletükből, szokásaikból" (Büchler 1893. 385. p.). Ez a csoport lett a hagyományokat követő, hozzá ragaszkodó vallási irányzat, a majdani ortodoxia bázisa. Ugyanakkor jelen volt a városban és a környező megyékben P haszid irányzat, mely „a megkínzott, reményeiben megcsalatott, nyomorgó proletár-zsidók szabadságmozgalma volt a rabbik és a hitközségi vezetők tirannizmusa ellen", Istennel való kapcsolatukat bensőségesen, meghitten, közvetlenül élték meg. (Marton 1941. 63-65. p.) Nyíregyházán imaházuk volt. Végül a környező megyékben és Nyíregyházán élő meggazdagodott zsidók tőkéjük jelentős részét földbérletbe és földvásárlásba fektették. (Kovács 1922. 45. p.) Jelentős földbirtokosok voltak a Haasok, Klárok, Burgerek, Weinbergerek (Gyulaháziak), de á Szamuelyek is. Megfigyelhető az életvitel, életmód alkalmazkodása, hasonulása a tradicionális földbirtokosokéhoz (dzsentri). 7