Riczu Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 34. Nyíregyháza, 1992)

voltak (1881-ben 2.097 fő a város zsidó lakossága, Altmann Sámuel 39 főveK!) vált ki 1877-ben.

36 Másrészt szegényebbek voltak (nem tudtak önálló intézményeket működtetni — ez az elválás ellen szólt), de a hitközség vezetésébe sem tudtak beleszólni. A vezetés a gazdagabb, már régebben itt lakó polgárok kézében volt, akik nem szívesen osztoztak az ortodoxokkal az irányításban. A Bernstein Bélát 1909-ben fogadó dr. Rosenberg Emil a status quo hitközség elnöke orvos volt és 1898-99-ben (a végleges 1904-es szétválás előtt) három forint hitközségi adót fizetett, Führer Mihály alelnök (kereskedő) ugyanakkor 1,75 Ft-ot. Vindt Mór (aki 1894-ben fellépett a vezetés ellen) ugyanebben az időszakban 0,6 Ft-al adózott a hitközségnek. Az ortodoxoknak 1878-tól volt rabbijuk (Friedmann Ignác) 1895-ben halt meg és Wieder Solem (Salamon) követte, 1944-ig élt. (Gervai 1963. 12. p.) Az anyagi és létszámbeli megerősödés 1904-ben vezetett végleges szétváláshoz, akkor alakult meg a hitközség. Az elnöke 1917-ig Schwarcz Ede, 1917-1920 között Kupferstein Hermann, 1920-tól Németi Sándor volt. (Gervai 1963. 12. p.) A hitközség hozzálátott saját intézményei, épületei létrehozásához, de a Chevra Kadisa (1930-ig) és az iskola 1944-ig közös maradt. ) A Magyar Korona Országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás. Kiad. Az Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal. II. köt. Bp. 1882. 250-251. p. 37

) SzSzBML. V. B. 186. VII. kútfő, 112/1908. i. sz., 10424/1898. melléklet. 46