Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Nahát mos kérdezd meg tülle.mer jó van dolga,kel1i neki a menyország? Ehetik, ihatik! - Nem kell annak! Hát osztán azt mondta a jó Isten: - Adjuk a sátán kézibe,hátha kínnya közt hozzánk folyamodik ! Hát eccer lelkem! Hideg szél fú, esik a havas eső! Emberek lakását sehun se lát. Verődik össze a két csontra foga! - Hej! De jó vóna - aszongya - a jó meleg hellyen lenni! Na de ugy látom, amoda tűz világít! Arra veszem líptejimet. Na de úgy látom, hogy Belzebukk embereji! Mer hosszú farkajikkal sürgölődtek a tüz körül. De szígyen vóna egy kiszógált katonának meghátrálni! Odament oszt akkor azt kérdte: - Adtok-i e kis meleget? - köszönís helyett. (Nem is kellett azoknak köszönni.) - Gen igen! Azt akarunk! Adunk meleget! Ide csak a búzacipót! Minek neked disznósonka? Lekapták a húszkörmirül: összekötöztík a kézit, lábát, összevertík! Nyögött, mint a bornyú. Nem kellett vóna csak annyit mondani: Isten segíts! - Mingyán nem ütöttík vóna! Hász hallgatta Péter, meg a jó Isten: szól-i nekik? Nem szólt. Kutya termiszét vót! Ütöttík.míg csak pára vót benne! Akkor oszt otthatták, mikor mán félhótt vót. Hát osztán ott feküdt reggelig. Mikor feljött a nap, megyén Péter, az öreg kódus - nízni. (Úgy járt ű mindig, akármerre járt, hogy ne esmerjík - öreg kódusnak. ) Nahát osztán mondja neki a katona fekve: - Gyere mán! Gyere mán! - Odament osztán. - Ödd el ezeket a madzagokat, mer elvágja kezem, lábom! - Hát az 92