Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

De nagy lett a baj. Az a bocs, akki a lovat adta nekik, megtudta,amíg azok a fínyessíggel kíszűltek, - addig a kisasszont ellopta a lúval együtt. Akki a lovat adta. Akkor kérdezte a kisasszon, hogy: - Nincs a királynak más szdgájja? - Halálos csünya ember vdt! - De igenis, van nagyon sok, csak én vagyok a legigazabb ! Hát ráült a lüra a kisasszon. Ellógott vele a bocs! Elvitte. Mentek fínyessíggel, hát üres vdt a kertisz-szoba! Elvitte! Messzi, messzi egy pusztára. Dönnyözte,ütötte, ammir nem szerette azt a vin csűnyát! Ez meg kijabát segíccsígír. Annak a pusztának a királya meg ott vadászott. Meghallotta a kijabálást, oszt odalovagolt. Azt kérdte: - Mir bántsa? Azt mondta a bocs: - Hűtlensígír lakol! De a kisasszon is kibontotta ám a szájját, oszt megmondta neki, hogy űtet ellopta. Oszt azir kínozza, ammir nem szereti! Felvette oszt a király magáho, oszt bevitte a kastílyába! A lovat is bevitette. A vin bőcset bezáratta.A lovat a kincseskamarába! A bőcset a börtönbe! A nagy fínyessíg elkészült ám a királyi háznál, hogy mennek a kisasszonyír. Mentek is. De mikor odamentek: üress vdt a kertiszhaz! A fene tudja hun jártak mán akkor! Hát osztán, akkor annyit mondott a király a fÍjának: - Fi

jam! Hát mir tíszesz te jengem bolonddá? Hát erre csak azt mondta a fijü: - Apám! Engem megcsaltak! Ellopták tűilem! Az úgy vdt. 87