Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Hun az ebíd? - Halálos beteg vagyok -aszongya -,magoss lázam van, meg mi a fene! Hát aludnak reggelig. Osz reggel,maj mám Mackó Feri marad otthon! így mondta ama kettó': - Te tán nem fosztol meg a zebídtú'l? - Hát igyekszek - aszongya -,hogy ne maradjatok ebíd nélkül! - Bión. De, mikor a leves csakugyan megfőtt,megin ott lett a torzalak ismét. De Mackó Feri azt mondja, hogy: - Na, hál istennek! Csakhogy hozott az Isten valakit, akkinek átadhatom az üdvözletemet, hogy ne haragudjík, hogy betanyáztunk! De a torzalak rá se hederített a hizelgó' beszídnek, csak neki: a pecsenyének, meg a levesnek! Eztet oszt mán Mackó Feri nem nízhette; megfogta a törpét, oszt elhajintotta. Mackó Feri meg se gondolta,hogy olyan ereje legyík ennek, de az u erejivei mégse bírt meg! Kor belevágta a fejszét egy nagy tuskóba, oszt vót ennek a torzalaknak is nagy szakálla; beletette a hasadikba, oszt kivette a fejszét - odaszorúlt a szakálla!Akkor betette a kemenceszájjába, bedugta, rázárta az ajtót, tuskóval együtt. Akkor ment harangozni a többinek.Azok szaladva jöttek haza,hogy - Mi törtínt? Nahát mos mán ebídelnek, mer az ebíd kíszen vót, a törpe be vót dugva a kemencébe. Nem látta senki. Rázárták az ajtót. Megebídélnek,oszt Mackó Feri egy kis furcsát akar mutatni ama ketto'nek. Kinyissa a kemenceajtót, hát nincs a torzalak! - Húmm! Itt vót, de mán nincs itt! Szaladtak oszt körú'l az í pill éten. Fel bútt a kímínyen, oszt lement. Vót ott egy nagy fűcfa, annak a gallyára rá64