Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

ratóbandában történt. Tagjainak száma különböző volt. Legáltalánosabban: 10-16 pár. Élükön a bandagazda állott, aki nemcsak a közvetítő szerepét töltötte be közöttük, valamint a munkaadó között, hanem felügyelt a rendre,ő volt az első kaszás! Valamennyien engedelmességgel tartoztak neki. Ahol ennyi ember összeverődik, ott akad mindenféle, csak olyan nem, aki a mesét ne szeretné! Esténként,ha rövid ideig is, sokszor csak altatóként felhangzott a mese: Görbedi István ajkán! De nemcsak esténként, nappal is,kaszálás közben. K. földbirtokos,akinél évről évre aratott, azt a furcsa szokást vette fel, hogy kaszálás közben is meséitette: - Ahogy idesapám kaszált,

am meg mindenütt sétált mellette, oszt hallgatta a meséket. - mondta Sándor fia. Amikor szombaton mentek hazafelé a pusztáról "tisztálkodni", szaladtak köré a lányok meg a legények, mind hallani akarta a mesét, amit útközben mondott. Mondta is szívesen! Erre vall ez a mondása: - Mondtam én mindenütt, mindenkinek, aki kívánta! És vajon ki ne kívánta volna azok közül a kérgestenyerű munkások közül, akik vele dolgoztak, s valamennyien igazságot kerestek sajátmaguk számára? Szinte belefáradtak ebbe a szüntelen keresésbe.Azért volt megnyugtató,éltető számukra a mesében elcsattanó költői igazságszolgáltatás. öreg korában Tedejen lakott vejével, aki itt a vasúti Őrházban teljesített szolgálatot. Sokak szerencséjére, vagy szerencsétlenségére az őrház egyben megállóhely is volt. Mint ilyen: rendelkezett a tanyasi utasok számára egy kis váróhelyiséggel. A tanyasi nép meg különösen szereti hallgatni a mesét, hiszen sem ideje, sem alkalma nem igen van a közösségi életre. így regrutálódott hallgató36