Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Maris néni! - Hallom, fiam! - Baj van, néni! - Megyek, fi

jam! Mondom: - LÍjjik ide az ülísre, ém mellém! - Hátul a zén hejjem! - Megtapogattya a felesi

gem. Nincs itt semmi, fi

jam! Aszongya a felesi gem: - Itt vam má mellettem. - Na, nem baj! Mikor hazaírtunk, azt mondja a bába: - Nem szabad a zasszont talpraálítani! - Ara maj lesz gondom! Ismertem a szekeret jdl. Levettem a kasfart, leszedtem a zódalát. Áthíttam a sógort.Ott lakott a szomszídba. Alátettük a szúrt a felesígemnek: én összefogtam a fejinél, a sógor a lábánál,szí

pen lefektettük az ágyba.Aszongya a bába: - Ez igen! Em megérdemli a zasszont! Tudja,hogy kell bánni vele! - Ótán elvígezte, ammit kellett! Mán akkor meséltem, meg sok huncutságot csináltam! Eccer tengerit törtek az aratók. Még akkor is itt szógáltam: B.-nál. Este öt fiú lefeküdt a padra: a színába. Én is menni akartam feküdni. Rettenetes nagy beszídbe vótak a gyerekik. Oszt,hogy íjjen rettenetes beszídbe vótak,gondoltam,még én is visszamegyek beszílgetni. Ott vót egy színatartó, benne egy lábtó. Setít vót. Megyek a lábtón felfele, oszt mikor kötísig vótam a padnál, így csináltam: - Korgyava pfff! Pfff! 20