Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)
Megvíreztik, beteg vdt. (Hát bizon, az meglehetett, megtört! nhetett nagyon szipen.) Ha az ember valami nagy bűnt cselekszik,az Isten megbünteti harmad-, negyedíziglen. Hát osztán a zsidó(t) hijába vireztik meg, vagy meg is lűttík, de nem hótt meg. Akkor összefogta kézit, lábát, oszt lehömpörgődzött, hogy majd agyonüti magát. - így gondolta. Oszt a fenét! Nem lett semmi baja! Leesett a hegyöbölbe, a szakadíkba. A két inassá meg ott vöt: összevertík rögtön. Mingyán elŐvettík - ütni. - Te mondtad, hogy üssük! Mink nem bántottuk vóna! Megtudták, hogy Krisztus szent ember vdt, Isten fija. (A papok vígeztík ki.) * * * Ez a zsidó még most is ott van. Azt mondják, a varnyúk minden aratáskor odavannak egy hétig. Minden varnyű viszen egy szem búzát neki. Azt kűvel megtöri, abbűl Hősködik. Miűta eljöttem, nem tudom micsinál azdta! 43. A NYULAK MEG A BÉKÁK Ezek a nyűlak összejöttek az egísz országbűi,hogy űk megölik magokat. Rettenetes szerencsétlenek! Űket mindenki bántja, mindenkitűi félnek, elszaladnak. Hát oszt, összeszegődtek nagy csapatba, - űk mennek, osztán beleölik magokat egy nagy folyóba. De kérem! A folyóbúl a bikák kiültek a víz szilire. Mikor a nyulak mentek: megijjedtek,mind beleugrott a vízbe. Nagyokat cuppant, hogy ugráltak bele a vízbe. 157