Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Mentek oszt együtt. A macska dorombolt, feltartotta a farkát. A rdka meg mindig tekingetett rá, hogy nem ugrik-i az ű hátára? Elmentek. Oszt vót ottan ürgehüs,kisliba hűs,fogolypecsenye. (Igen, hát megfogja a rdka a kis fácánt is.) Jóllaktak. Kor lefeküdtek. A róka kiült a lyuk szájjába.a házának a szájjába. Oszt akkor megy arra a nyúl.Aszongya: - Rókaház előtt ne járj! Mer alszik a kacur király. A nyúl kérdi: - Milyen az a kacúr királly? - Feltartott zászlóval, dobszóval jár, tarka dolmánt visel. (Tarka vót a macska, egye le a fene!) Űgy megíjjedt a nyúl, hogy elkezdett szaladni. Elveszett a szeme fínye, mint az enyím, oszt: nekiszaladt egy fának,szíjjelütötte a fejit. Ippen arra járt a farkas,mer annak is mondta a róka, de an nem döglött meg, am megette a döglött nyulat. (Tye le a fene a béleket!) Na de oszt, megíjjedtek a nagy állatok! A tigris, oroszlán, meg a medve! összegyülekeztek, hogy csináljanak egy kis vendígsíget. Hát mikor kíszen vót a leves, megfőtt, akkor megfogadták a varnyűt: postahorddnak. Ment a varnyű, repült egyik ágrúl a másikra: - Jöjjenek mán rdka koma, Kíszen van a nagy lakoma! Mán az ürge a nyárson, Olyan puha, mint a bár

son! - Várj egy cseppet varnyű pajtás, Ammíg tart egy szempillantás, 151