Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

mán szaladtak vissza,mert az az driás cibálta szíjjel lovastul !. . . Annyira, hogy ez az ember maradt utoljára, a többijek szaladtak vissza. Ment neki az őrijás,hogy fogja meg. Em meg megijedt,oszt avval a vesszővel csapkodott az órijás szeme közzé. Am meg elkapta tűlle, sz el akarta törni a vesszőt. Am meg nem tört el, hanem hajlott mindenfele, oszt megpukkadt mírgibe! Hát e nyerte el a társzekér pizt. Mikor mentek a pízír, ott szaladt el a róka: - Lyukas társzekér! - asz kijátotta. Lyukas társzekérre rakták a piszt, mer azt mondta a róka, hogy: Lyukas társzekér! így oszt vittík a piszt haza. Oszt potyogott a píz az űton. A rablók meg megtudták, oszt rohantak utánna. Szedtik a piszt, oszt agyonütöttik egyik a másikat irte, hogy sokat szedett. A társzekér meg elment. Mégis haszna lett a rókának! Ügyi? így osztán elvitte a társzekér piszt. E lett a haszna, mer a többi megmaradt. (Ezek semmi mesék. Nem érdemes ezt mondani.) 31. SZEBENI MUZSIKUSOK A szeginy fuvarosnak vót egy szamara. Kifogta este, sz beeresztette az istállóba, megkötötte. Lehiízta az ól tetejírdl az utolsó kíve gazt. Elibe lökte: - Na,egyél! Rágg meg még ezt! Majd reggel a bűröddel számolsz! Ezt megértette a csacsi: 138