Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Éva! Ne légy tűllem messze távol mámmá,mer rosszat álmodtam! - Ejnye na! - aszongya Éva.- De jérezteted velem emberi hatalmadat! Nekem is van magamho való eszem! (Bezon. Mán akkor is el kezdett fecsegni az asszon.) Hát akkor oszt, ölelgette Éva a virágokat. Megszólal a háta megett egy hang. Visszaníz: kigyó! - Esmérem fajodat - aszongya, mer vót ott több kígyó, - de hunnan nyerted emberi hangodat? - Ha tudnád,nem kérdeznéd! - aszongya.- Jöttem meszszi fődről - aszongya, - fáradtan, alíltan. Leszálltam a kert közelibe. A kert közepibűi olyan illat csapott meg, hogy nem is láttam, mégis éreztem a szagát...Erösebb lettem, okosabb lettem! - Jaj! Te a tiltott fának a gyömőcsibűl ettél! - Eridj, egyél tej is! Olyan okos leszel,mint maga az Isten! Azír tiltotta meg, hogy uralkodhassík rajtatok. Addig míg en nem törtínt, hát: gyönyörűszíp zöd gyepen ezüstszínbe csillogott a gyönyörű harmat, falevelén, mindenen! Mikor ezek az almát megkóstolták? Száradt felfele a harmat! Zsugorodik összerfaknak leveleji! Rúgja az Slyv le a szelíd galambot! Ontsa a farkas ki ja bárán bélit! Ádám és Éva elbűnak. De nagy vendíge lesz ám az Édenkertnek! Jön a jó Isten maga! - Hol vagy, Ádám? EIS kellett állni. - Elkövettítek a bűnnek kezdísit; vires verejtíkkel keresitek a kenyeret! Halálnak halálával halsz meg! Te pedig Éva: Fájdalommal fogod szülni a gyermekedet! Hát osztán a jó Isten akkor megmondta... De mivel az asszon okozta a bűnnek elkezdi sit .-asszon fogja szülni an133