Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Nagy kövér, szotykos s...ü zsiddasszonyok mentek nízni! Hát oszt, egy nigylovas szekér is megállt nízni. Am mellett állt a zsidd, aki meg vdt verve. Hát mondja oszt a járásbírő, hogy: - Na, jóember! Mán mingyán kimúlik a világbtil, hát mit kíván utoljára? - Hát semmi egyebet - aszongya, - csak a süvőtömbe hagyjanak még belefűni! Esz meg meghajja a zsidd, aki táncolt: - Jaj,akkor engem kössenek meg,mer én mingyán Járom! Odakötöztík a vendígádalho. Rázta a farát! De nemcsak ű,a többi is táncolt mind! Egyenkint mentek oda, oszt vertík agyba-fűbe, hogy: - Ha the thuthad, mir nem monthad? Leeresztettík az embert, mert megbizonyosodott, hogy úgy vdt, ahogy mondta, hogy: Ű nem csikarta.se nem marta, hanem ott ugrált a gally közt. 22. A TÖRŐK FOGOLY Hát oszt, Magyarországról egy katona, mán egy ember, fogolynak került Törökországba! És szántottak rajta! Amennyit elbírt húzni. A felesígi olyan inget adott rá, hogy: - Tudd meg, míg ez az ing szennyes nem lesz rajtad, addig hű leszek hozzád! (Mán vdt pedig két nagy fijok!) Hát oszt, szántottak rajta,oszt mindig űtet ütöttík, mer mondták: - Te nem ddgozol, mer terajtad nem izzad az ing! Mindig fehír vdt. 113