Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

látni azt a kutyát! - mondta a fijatal ján. (Lehetett mán huszonöt éves is, nem tizennígy éves kisján vdt mán!) Hát oszt, elment az öregasszonnyal a kutya.. - Hogy hátha szerencsétlen állapotán tudna segíteni! - így gondolta. Akkor a vínasszon bement: - Jányom, itt van a kutya, akinek híri van! - mer ak különszobába vdt. Akkor kinyitotta az ajtót a kisasszon: - Kutya! Ne! Gyere be! Bement osztán. Akkor ugyanaz is elővett a /sebíbűl egy fecskendőt, sz evvel a szdval: - Na! Ha kutya vdtál, lígy kutyává! Ha ember vdtál, Ügy emberré! Oszt megfecskendezte ű is. Ugyanaz az ember lett, akki vdt! Akkor lássa, hogy: - Jaj! Kedves komámuram! Ennyire vetemedett a komámasszony? Saját urát kutyának változtatta?! Itt van komámuram, adok egy fecskendőt. Komaasszon nem lesz otthon, de megy haza mingyán. Meglássa magát:szaladni fog! Osz fecskendje meg avval a fecskendővel,lesz belőlle egy kancalü. Húzza be az istáldba serínnyinél fogva, oszt kötőfiket a fejibe! Kantárt, oszt űjjík rá! Lovagdjja meg! Űzte a falun körül. Verte a sarkával a két víknyát, csak úgy szdlt a s...i! Eztet pedig a király, utazott, oszt meglátta. Hát a közsígházára ment megkérdeni, hogy: - Mir kínozza az az ember azt a lovat? - Nem tudják - aszongya - Most egy pár napja tudjuk. Hljják be azt az embert, mondja el,hogy mir kínozza! Elmondta a felsiges királynak,hogy mir. (Úgy mint én elmondtam most.) De a király meg aszonta, hogy: - Kínozza tovább, mer megérdemli! 108