Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

12. A CIGÁN MEG S2ENTLÍLEK A kathólikus pap hirdette ki, hogy áldozócsütörtökön mindenki mennyik templomba, mer a szentlelket megláthassa a szemível! Mindig saját szemível! - így adta elő. Hát osztán: a papnak vót egy olyan galambja, hogyha mondta .-Jövel szén ti í lek! Odaszallt a vállára. Megtanulta. Hát megmondta a szakácsnénak: - Vigye fel a padra, a templom padjára a galambot! Maj - ha íí mondja, hogy "jövel szentlí lek!", vót ott egy lyuk kíszítve, hát - eressze le azon! Hát, csakugyan! A cigány is elment a templomba. Az is ott vót a többi közt. Nade, tessík egy cseppet várni! A szakácsné mind kövér. Ez is kövér vót, a papé. Hát oszt, mikor mondta a pap, hogy: - Jövel szentlílek! - hát ott sürgölődött,osz letört a deszka a lába alatt,a pallás.Hónajjánál fogva felakadt. Hát erre felnízett a pap, a reccsenísre. Hát mingyán látta, mi a baj! Aszongya: - Fel ne nízzen senki, mer a szeme kijíg! Mindenki lesütötte a szemit azír, hogy olyan fínyessíggel jön az a szentlílek,hogy kijíg a többinek a szemi. Akkor mondta a cigán: - En ót egyitet rárectírozom! - Akkor felnízett, akkor mondja: - Hej de szemtelen e szentlílek, hogy illyen ünnebbe se beretválkozik meg! Valamit látott! 101