Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)
Endreffy Zoltán: Az evangélikus tirpákok
forraátus egyház az ország különböző részeiben lakó népcsoportok erkölcsi magatartására, szorgalmára,becsületességére. Ilyenkor a cikkíró beleesik a felekezeti elfogódottság kísértésébe.Soha nem szabad általánosítani! Minden egyes felekezet volt jó és kevésbé jó hatással a népre. Az egyházak tagjai gyarló emberek,azoknak vezetői is gyarló emberek. Az egyház vezetői,a lelkészek pedig nagyon is különböznek egymástól. Vannak lelkészek,akik talán nagyon is műveltek voltak, de a falusi, tanyai néppel való kapcsolatot nem tudták megtalálni. Amikor a tirpák evangélikusok vezetőiről szólok, mindjárt az elején le kell szögezni,hogy itt nemcsak a lelkészekre kell gondolnunk, hanem az egyház tanítóaira is. Talán, mint lelkész, nem túlzóm el a dolgot, ha azt mondom, hogy az egyház tanítói, különösen azok, akik a tanyabokrí iskolákban tanítottak, nagyobb hatással voltak a népre,mint a lelkészek.Hiszen ők ott éltek közöttük. Alacsony fizetésük miatt is,de nemcsak azért: szoros kapcsolatot építettek ki a szülőkkel. Most is hangsúlyozom,hogy nem általánosítok, de egyes tanítók nagyon mély hatással voltak a tanyán élő emberekre. Itt elsősorban azokra gondolok, akiknek volt tartásuk, hitbeli meggyőződésük, s tudták: hogyan kell azt használni mások javára. Tanították a szülőket étkezési módokra, betegápolásra, állatgyógyászatra. Minden bajban ők voltak az első segélynyújtók. Az evangélikus egyház a reformátussal együtt a reformáció szülötte. A reformáció pedig igen nagy súlyt helyezett az iskolákra. Azért akarták megtanítani az embereket írni és olvasni, hogy anyanyelvükön tudják olvasni a bibliát, s az evangéliumok esetében a világ egyik legtartalmasabb énekes- és imakönyvét, a Tranoszciuszt. A letelepülés után a szlo-