Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)
károk miatt. Azok még így is, a gondos útvonaltervezés mellett is jelentősek voltak. Óhatatlan, hogy egy harminc-negyven lovasból álló csoport kárt ne okozzon a vadászat hevében valami vetésben. Ezért „vonszalékkal" lefektetett nyomon vadásztunk. A tervezett útvonalon, röviddel a vadászat kezdete előtt egy lovas, a fogvatartott rókák ürülékéből és fészkük fűrészporából készített keveréket vontatott maga után, drótfonalból készített kosárkában, kötélen. A nyomvonalat mint falkamester, magam terveztem ki és gondosan titokban tartottam, hogy a résztvevők számára az igazi vadászat illúzióját megőrizzük... A wippek oldalt és hátul vigyáznak, hogy új vagy rossz nyomra ne váltson a falka. Ez esetben nekik kell ostorral leverni a falkát a nyomról... A találkozót a sóstói útra tűztük ki. Onnan egy major udvarán, a gémeskút hosszú vályúján, majd a nagyudvar kerítéspalánkján ugratva át, először kereszteztük a pazonyi dombot, amelynek taraján sövény volt felállítva. Aztán néhány könnyebb akadály beiktatásával következett a kanális, melyet ugratni kellett, s az átellenes gyepes part meredek oldalát mászatni. Eltávolodtunk, de visszakanyarodva, a második rönnben hosszában vettünk irányt a dombtetőre, melynek végében a homokbánya volt. A part elé egyméter magas sövény volt felállítva, úgy, hogy a lovak nagyot röpültek lefelé...Itt vége volt a vadászat első felének. A pihenőszakasz után még egy helyen ugrattuk a kanálist, ahol nem meredekek a partok, majd ismét másutt kanyarodtunk rá és le-fel mászattuk meg meredek partjait. Az utolsó rönnre csak azok maradtak nyeregben, akik a kifutó versenyben részt vettek. A kifutó-sövény a domb gerincén volt fölállítva, melyet egyszer már ugraU tunk, amikor a dombon keresztben lovagoltunk át, most visszafelé kellett a versenyzőknek azt venni. Közben kitűzték a széleire a szép zászlókat, hogy minden versenyzőnek ugratnia kelljen azt. A nézők felsétáltak a dombtetőre, ahonnan jól lehetett a kifutót látni. Minden nagyon jól sikerült, senkinek komoly baja nem történt, az erős követelmények ellenére sem...Este, vacsora előtt volt az ünnepélyes díjkiosztás. Ennek végén a szívességben felülmúlhatatlan ezredesem, Skerlecz Gyula , ki mint mászter lovagolta végig a vadászatot, pár kedves szó kiséretében egy ezüst vadászsípot nyújtott át emlékül nekem..." 137 76
