Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

elején a Stochod folyó mögé vonult vissza, s a 14. huszárezred is itt vívott állásharcokat augusztus végéig, amikoris Köveire meneteltek, hogy itt várják be a vasúton történő elszállítást. Szeptember 1-én Köveiben az ezredparancsnokságot Nagy A kos ezredestől (akit magasabb beosztásba helyeztek) nemes Calm Oszkár ezredes vette át, aki a világháború végéig megmaradt a 14-esek élén. Az ezred szeptember 2-án déltől kezdve rakodott be Köveiben, ahonnan Przemsyl-Hatvan- Temesvár- Tövis érintésével szeptember 7-én ért Erzsébetvárosba., ahol kirakodott és még aznap Holdvilágra, menetelt. Ezzel megérkezett az új, az erdélyi hadszintérre, ahol igen nehéz, de dicsőséges és eredményes harcokat vívott meg. 1916. augusztus 27-én, a román hadüzenet napján kevés és gyenge erők tartózkodtak Erdélyben az 1. osztrák-magyar hadsereg kötelékében. Ezeket az erőket elsősorban a déli és keleti területekre összpontosították, s a folyamatosan beérkező német és osztrák-nlagyar erőkkel töltötték föl. Az osztrák-magyar 1. és a német 3. lovas hadosztályokból alakult Schmettow-lovas hadtest feladata volt ezen déli és keleti hadcsoportok közötti hézag kitöltése a Nagyszeben-Fogaras vonalon, az Olt mentén. A 14. huszárezred Kissink-Kálbor térségében végzett felderítő és hírszerző munkát, miközben az ezred műszaki félszázada Gerlóczy Gábor főhadnagy parancsnoksága alatt az arcvonal előtti román vasúti-és távíró vezetékeket, valamint az Olttól délre lévő hidakat rombolta szét. Közben, szeptember 15-én Fogarastól délre nagyobb román erők keltek át az Oltón és támadásba mentek át az egész 6. lovasdandár ellen. A járőrszerüen megszállt védelmi vonal kénytelen volt az átkaroló támadás elől visszahúzódni. A lovas- és lövészosztályok átcsoportosítása után déltájban a 6. lovasdandár ellentámadásba ment át és délután 4 órára az Olt mögé kényszerítette vissza a támadókat. A győzelemhez jelentősen hozzájárult Lázár Károly félszázada (130 huszár és egy géppuska), akik Kálbornál merészen és vitézül a román hadosztály oldalába támadtak, ezáltal feltartóztatták az ellenséget. Lázár főhadnagynak e tettéért a Mária Terézia Rend káptalanja Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozott, mert: „igen kezdeményezőén, vitézül és merészen az Olt folyón át Fogarasnál előnyomult ellenséges hadosztály oldalába előretört és ezzel lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az ellenség feltartóztatva, az Olt mögé rendetlen visszavonulásra kényszerült. "

79 Szeptemberben még Nagysink környékén harcolt az ezred, majd megkezdődött a betört román csapatok üldözése a határ felé. Ekkor a lovashadosztály Fogaras mellől kelet-északkelet felé indult, s október 10-én érkezett Csíkszeredára, majd azon túl üldözve az ellenséget még aznap megszállták az Uz völgyét. A 14. huszárezred végig a hadosztály élén haladt, s Lallosevits István százados lövészszázada egészen a magyar-román határig követte a visszavonulókat. Pihenésre nem sok idő maradt, mert a hadosztályt hamarosan ismét bevetették az Ojtozi-szorostól délre a heves ellentámadásba átmenő románokkal szemben. A 14. huszárezred a Kászon-völgyében és az azt övező magaslatokon vívott súlyos hegyi harcokat. A határon túl, a szívósan védekező ellenséggel szemben a támadás csak lassan fejlődött ki. A lőszerutánpótlás, az élelmezés is nagy nehézségekbe 49