Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

azt hitte egymásról, hogy valami ellenséggel áll szemben, oly csinos kis ütközetet rendezett egymás között. Hála istennek csak egyik kapott közülök a fején súlyosabb természetű sebet, a miért aztán a többi úgy megharagudott a gézengúz fejbeverő bajtársra, hogy kivont karddal rohantak utána valamennyien, nagy rémületet okozván az utczán járók-kelők között. Úgy gondoljuk nem ártana vasárnap esténként néha a városban is patruliroztatni." Októberben a Bundi kocsmában a civilekkel akaszkodtak össze huszárjaink. Kölcsönösen elpáholták egymást, végülis a huszároknak kellett visszavonulniuk, ami oly gyorsan sikerült, hogy a „csatatéren" maradt egy huszárkard és egy sapka. A következő év tavaszán a vasúthoz vezető gyalogúton a csoportosan facsemetéket szállító huszárok tisztelték meg duhaj énekléssel és illetlen szavakkal az arra sétáló „előkelő emberekből álló" társaságot. Húsvét másodonapjának éjjelén pedig a huszárjárőr egy részeg altiszt vezetésével a Herskovits-féle Nemzeti Kávéház udvarán megkardlapozott egy civilt és a kaszárnyába hurcolta.

43 A sok csínyt megelégelvén Lenk Albert ezredes még 1893 áprilisában az egész legénységet, őrmestertől lefelé 30 napi kaszárnyafogsággal büntette. Azt mondanunk sem kell, hogy ez a szigorú ítélet a városi polgárok őszinte helyeslésével találkozott. Ettől függetlenül ezután is párbajoztak a tisztek egymással és a civilekkel, a magukról megfeledkezett borgőzös huszárok jónéhányszor még összeakaszkodtak egy-egy vendéglőben a nyíregyházi legényekkel vagy a rendőrséggel, néha-néha még 12-es vagy 5-ös társaikkal is, de lassacskán harmonikus viszony alakult ki a katonaság és a város között, a kölcsönös nyugalom és érdekek reményében. * * * Kiképzés, szemlék, gyakorlatok, a kemény huszárélet mindennapjai következtek a nagylaktanyában is. A nagygyakorlótéren még 1892-ben elkezdték felépíteni az új lövöldét, ahol 1893 nyarán már megtartották az első éleslövészetet a huszárok. Ez a katonai lövőház és lőtér a legújabb tapasztalatok figyelembevételével épült, az új fegyverekhez alkalmazkodva, s mint ilyen első volt a Monarchiában. Nyaranként általában Tiszalökre vonult az ezred, ahol az úsztatást gyakorolták. 1892 július közepén négy napra szállásoltak be a községbe, majd a századok teljes felszereléssel, tisztjeikkel az élen úsztatták át a Tiszát. A tiszalöki református egyház őrzi az egykori 14-es őrmester, Kórik Gábor feljegyzéseit huszáréveiről. Idézzünk ebből most részleteket magáról az ezredről és a tiszalöki beszállásolásról. (A szöveget a mai helyesírás szerint közöljük): „A legszebb huszár regiment Valahogy ne tessék rossz néven venni tőlem, aki nem az én ezredemben szolgálta a császárt, hogy a saját ezredemet a világon a legszebbnek tartom... Hiszen az a tizenhat huszárezred, melynek különféle színű csákóján kétfejű sas ragyogott, mind, mind igen gyönyörű szép volt. De engedtessék meg nekem és Szőke Gábor bajtársamnak, hogy a mienket tartsuk a legszebbnek, nemcsak e hazában, hanem széles e világon. Továbbá ne érezze sértve magát az az öreg huszár sem, aki a kétfejű sasos tizenhat ezred egyikében sem szolgált, de mégis huszár volt. Honvéd huszár... Ne haragudj azért kedves öreg veterán honvéd huszár bajtársam, szeretünk, tisztelünk és nagyra becsülünk titeket is. De azért bocsássatok meg, ha a gyermek 25