Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

debreceni magyar királyi 3. honvéd gyalogezreddel egy kisebbfajta gyakorlatot, „fiók-manővert" tartottak. E gyakorlat érdekességét fokozta, hogy éjjel tartották. Adjuk át a szót a Nyíregyházi Hírlapnak, amelyben az alábbiakat olvashatjuk a manőverről: „Helyi huszáraink szombaton délután három órakor indultak el innen és hosszabb-rövidebb menetelések után esti kilencz órakor értek el a kijelölt csatatérre. Ott aztán megalakították az őszi hadgyakorlatoknak minden jelenetét, melyekkel évenkint a poétikus szeptemberi estéket szokták eltölteni derék tartalékosaink. Táborba szállottak ugyanis, kijelölték a táborőrsöket és leszálltak." Azután, ahogy ez a boldog békeidők gyakorlatain lenni szokott „...az ütközet hajnali négy órakor vasárnapra virradóra a legnagyobb csendben és rendben megtörtént. Talán nem lesz érdektelen az, hogy derék huszárjainknak volt alkalmuk bővebb ismeretséget kötni a bakáék hátával."

19 Szeptember közepén aztán elvonult az osztály Ónodon, Gödöllőn át Balassagyarmatra, hogy az uralkodó előtt is megmutassa tudását. Visszatértükkor a Nyíregyházi Hírlap így köszöntötte őket: „A nagy örömmel várt „lefuvás" a balassagyarmati kir. hadgyakorlatokon megtörténvén, a mi lionvédeink is hazaérkeztek, nap-barnultan, fáradtan bár, de jó kedéllyel s városunk felöltötte rendes képét, melyet katonáink távolléte egyelőre megváltoztatott. Azon boldogok, kiknek három éve letelt, vígan készülnek hazafele, a tiszturak pihennek s manőver élményekben mulatnak. Azt talán mondanunk sem kell, hogy huszáraink a „győztes" fél táborában voltak, s a győzelem kivívásában jelentékeny szerepet játszottak. "

20 Egy év múlva, 1895. szeptember 10-24-e között Ónod és Sajólád környékére vezényelték az 5. honvéd huszárezredet és itt zajlottak az őszi fegyvergyakorlatok úsztatással egybekötve. Merész lovasrohammal köszöntötte az új évszázadot a nyíregyházi huszárosztály 1900 szeptemberében a temesrékási nagy gyakorlaton. Adjuk át a szót megint a Nyírvidék tudósítójának: „A záró gyakorlaton, a melyek a Temesrékás fölött lévő Köchling hegyláncolaton folytak le, a kassai 5. honvédhuszár ezred nyíregyházi osztálya olyan huszárbravurt követett el, a melyben könnyen nyakát szeghette volna. A hegygerincet megszálló ellenséges gyalogság és tüzérség ugyanis erős állásban védte magát a lovastámadások ellen; a balszárnyának, a hol éppen tüzérsége állott, kitűnő védő fedezete volt egy meredek hegyoldal, melynek gerincén mély árok vonult végig. A gyalogzászlóalj parancsnoka nem is biztosította ezt a lovasságtól meg nem közelíthetőnek vélt helyet. Annál nagyobb volt azonban a meglepetés, midőn a mit sem sejtő gyalogságra az alig hatvan méternyi széles gerincen rátört három honvédhuszár század, a mely fölvágtatott a nagy meredekségű lejtőn, s rajta-rajtát vezénylő osztályparancsnokuk, Nagy Géza őrnagy szavára átugratta a veszedelmes árkot... Az ellenséges félnél döntnök gyanánt szereplő Ghyczy és Bacsák vezérkari századosok ámulva nézték a jelenetet, melyről azonnal értesítették Klobucsár altábornagy, lovassági felügyelőt, a hadgyakorlatok fővezetőjét, a ki odasietett és lemérette az árkot, melynek mélyén egy taliga ut visz. A hadgyakorlatok történetében páratlan eset, hogy egy napi zabbal a köpenyeggel, szóval teljes málhával fölszerelt három lovasszázad nyolcz napi erős hajtás után átugrasson egy három méter húsz centiméter széles és egy méter 70 centiméter mély árkot s háromszázharmincnyolcz lovas közül csak 13