Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)
Összegzés
Az értékesítés másik módja, amikor a mesterek termékeiket úgynevezett "áruló színben" árusították. Nyírbátorban a vegyes céh 1827-ben határozta el egy árusító szín felépítését, amely 1829-re készült el. A nagykállói csizmadiák 1834-ben vásárolták meg hozzá a telket, a szín 1836 decemberében lett kész. A nyíregyházi csizmadiák árusító színje 1833-ban készült el, a szűcsöké 1844-ben, a tímárok árusító helyének építési idejét nem ismerjük,csak arról van adatunk, hogy 1863-ban átépítették és kibővítették. Az iparosok életviszonyait vagyoni helyzetük alapvetően meghatározta. Életkörülményeik nem sokban különböztek a parasztságétól. Lakóházaikra jellemző a szoba-konyha-szoba felosztás, hasonlóan a paraszti három osztató lakóházakhoz. A XIX. század első feléig nem alakult ki a polgári lakások jól körülhatárolható funkciók szerinti megosztása.A polgári életmód felé való elmozdulás halvány jeleként értékelhető néhány polgári jellegű bútor bekerülése a berendezési tárgyak közé, üveg,porcelán és egyéb dísztárgyak, így például győri tál, tányér, kancsó, cinből készült eszközök megjelenése az iparos háztartásában. A céhek belső életét és működését szigorúan megszabott és hagyományszerüen öröklődő formák határozták meg. Az inasszegődtetés, legénnyé avatás és mesterré fogadás megszabott keretek között zajlott le. A céh figyelemmel kisérte tagjainak nemcsak a munkáját, hanem magánéletét is, amelyre jegyzőkönyeik bőséges pédákkal szolgálnak.A céh évszázadokon keresztül rögzült belső működési rendje, szokásai következtében olyan szervezeti formát hozott létre,amelynek során a városi lakosság legkönnyebben, leggyorsabban mozgósítható rétegévé vált. Igy a városi ön-