Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

V. A céhek belső élete és működése

a céh ládájába és mesterasztalt adnia a céhmesterek tiszteletére. A privilégiumok némelyike az új mester számára pontosan meghatározta a mesterasztal adásakor szokásos étkek és italok mennyiségét, fajtáját. A nagykállói szűcs céh úgy rendelkezett, hogy "az új Mester ha az remekét be adgya, akkoron tartozzék az Czéhnek harminczkét czipóval olyanokkal a kivel az Céh megelégszik, a mellé három búza kenyeret és hetven eöt pénzára húst vegyen, kibül három velős koncz legyen főve riskásával, az többi sülve főve légyen az ő módja szerint . . . három tyúkot főzessen laskával, sáfrányosan, borsosán a mellé három malacot vegyen kettét feketelével a harmadikat töltve süttesse meg hat font disznóhússal együtt, a disznó orját tűzessen káposztával az kibül két tál étek legyen; egy disznó főtt tormával, ecettel; halat, csíkot, főzessen azokhoz illendő szerszámokkal, diót, mogyorót, perecet adjon elegendőt . . . tartozik az étek mellé három forint ára borral, azon kívül egy fazék mézesborral..." 156 A nagykállói csizmadiák megelégedtek két tál étellel, egy pecsenyével, és minden tál étel mellé két-két pint borral. E nagy mennyiségű étel előteremtése nem kis anyagi megterhelést jelentett, sokszor többe került,mint a mestertaksa. Az utóbbi céhenként és koronként változott. A nagykállói szűcs és csizmadia céhnél 12 magyar forint, a nyírbátori szabó és szűrszabó céhnél 3 forint,a nyíregyházi szűcsöknél 25 ezüstforint volt. A Szabolcs megyei céheknél általános szokás volt, hogy a jelölt a céhbe álláskor a fö- és alcéhmesternek, a város bírajának ill. a főkapitánynak is adott ajándékot. A nagykállói csizmadiák a főkapitánynak 156. SzSzMLt. IX. 5. A nagykállói szűcs céh privilégiuma 5. pont.