Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

IV. Az iparosok életviszonyai a XIX. század első felében (az árvaszéki és hagyatéki leltárak alapján)

rajában sen a polgári lakások jól körülhatárolható funkciók szerinti megosztása: ebédlő, szalon, háló, stb. A konyhában illetve a pitvarban tartották a mindennapi főzéshez szükséges edényeket,eszközöket. Kevés bütorzata asztal,láda és néhány szék,és nem mindenütt emiitik az almáriumot. "Egy kiss konyhába való almárium két fiókra. " Az 1820-as évektől öntöttvas lábasokat, vas tepsiket, serpenyőket, palacsintasütőket használtak. Bográcsot minden háztartásban összeírtak.Funkcióját tekintve bent a konyhában használatos főzőedény volt ("egy három lábú kis bográts alá lábos"). Az egyéb tálaló és tároló edények cserépből készültek, ezek nagyszámban fordulnak elő a hagyatéki leltárakban. Vagyonosabb mestereknél cin evőeszközt használtak, viszont réz háztartási eszkőzök az 1850-es évekig nem fordultak elő, ekkortól jelentek meg a bádogedények. Szintén az 1850-es években kezdik kiszorítani a mángorlókat az öntöttvas vasalók. Az iparosok életviszonyai nem sokban különböztek a parasztokétól még a mezővárosi környezetben sem. Lakóházaik beosztása teljesen hagyományos, hasonló a paraszti lakóházakhoz, szoba-konyha-szoba. Az elülső ház berendezése mutat némi eltérést, polgári bútorok is bekerültek a berendezési tárgyak közé ("kanapé díván"). Ugyancsak az eltérést erősítette a porcelán,üveg és cinből készült eszközök, valamint egyéb dísztárgyak, igy győri kancsók, tálak, tányérok megjelenése. A szabolcsi céhek mesterei és családtagjai igy sajátos módon - a helyi adottságok következtében parasztpolgári életformát alakítottak ki. Ezt részben elősegítette, hogy a megyében a városok nem érték el a magasabb kiváltságű állapotot, és mezővárosaiban is két tendencia figyelhető meg.Sok kisnemest