Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 2. A céhes ipar jellemzői Szabolcs megyében

vidéki kapcsolat megmaradt e területen nemcsak az iskoláztatásban,hanem a vándoriparosok (tótok) jövetelében is. A mellékelt táblázat bizonysága szerint szembeötlő, hogy a korai években csak a nagyon hagyományos fogyasztó ipar mestereit találjuk: csizmadia,kovács, szabó, stb., míg a XIX. század közepétől gyarapodnak a városias életmód jeleire utaló szakmák: órás, ötvös, műszerész, könyvkötő, stb. Sőt átkerülnek kifejezetten céhen kívüli foglalkozások is e területre, míg az építőipari,kereskedelmi területek már vállalkozások formájában nem társas, hanem egyéni kezdeményezést mutatnak. Ilyennek tarthatjuk például a nemesi fennhatóság alatt űzött ipart. Nem volt ritkaság, hogy jobbágyi függőségű ipari tevékenységgel robotolt. (Kovács vagy csizmadia mesterséget űzött a földesúr hasznára, kocsmáros volt, stb. ) A XIX. század reformkori idejétől vannak például szeszfőzde alapitási kísérletek, amelyek már az élelmiszeripar alapjául szolgálhatnak, akárcsak a cséplőgépek a század végén. E masinák készítése is vállalkozáson alapszik, mint például a Májerszky-féle gépgyár létrehozása. A számszerű összesítést elvégezve kimutatható, hogy nemcsak belső életében merevedik meg a céh a XIX. század közepétől, hanem beszűkül munkaterülete, az újításokra kevésbé nyitott, és csupán a szolgáltatóipar bizonyos területein vannak tartalékai. Ennek megítélése is ad azonban olyan lehetőséget a kései vizsgálódónak, hogy ezt ne tekintse feltétlenül negatívnak, pontosabban észlelhető másfajta érdekvédelmi funkció is,mint amit a céhek klasszikus idejéből ismerünk. Mondhatni a mesteremberek nem tagozódtak ebben a megyében kellően a rendiségbe, politikai, gazdasági jogaik védelme állandóan veszélyeztettek