Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

II. 2. A céhes ipar jellemzői Szabolcs megyében

ben 17 mester, 1 legény, 1 inas), de az inasok és a legények számának rohamos csökkenése a céhes keretek lazulását jelzik. A kalaposoknál a helyzet hasonló (1793-ban 8 mester, 14 legény, 2 inas), növekvő mester létszám mellett a legények és az inasok száma drasztikusan visszaszorult. A céhes ipar egyik jellemző vonása, hogy az iparágak mereven szétváltak.A céhek iparáganként jöttek létre, elhatárolódtak más iparágaktól és a nem céhes ipartól. Noha csak minimális különbségek választották el az iparokat egymástól, de a testületek konzerválták ezeket. Ugyanakkor az új igények megjelenésével új iparágak is keletkeztek. 85 /\ másfajta igények megjelenése magyarázza az asztalosok (1793ban 5 mester, 5 legény, 5 inas; 1850-ben 16 mester, 10 legény, 7 inas), a kőművesek (1793-ban 5 mester, 2 legény, 2 inas; 1850-ben 10 mester), a lakatosok 1793-ban 2 mester, 2 legény, 1 inas; 1850-ben 9 mester, 5 legény, 8 inas) számának dinamikus növekedését. A divat, a viselet változásával újabb mesterségek jelentek meg. így a gubások,akik 1838-ban hozták létre céhüket 8 fővel, 1850-ben viszont 15 mester, 3 legény, 7 inas tartozott kötelékébe. Ugyancsak az új igényekhez igazodó mesterségként erősödött meg a német varga vagy más néven a suszter mesterség, de nevezték őket cipősöknek is. 1853-ban hoztak létre önálló céhet 6 fővel, 1850-ben 7 mester, 7 legény és 5 inas dolgozott. 88 Jól alkalmazkodott a városi divathoz, ugyanakkor az ugyancsak lábbelit készítő csizmadiák száma csökkenőben volt. 85. DÓKA Klára 1979. 20. 86. SzSzMLt. IX. 1. 2. doboz fol. 309.